Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
952 MÄLYUSZ ELEMÉR / tárnak nagy hasznát vette önállóan megjelent, hatalmas adattömeget rendszerező munkája megírásánál,5 1 elismerte az előnyöket, hogy kényelmesen használhatta az 1411 — 1437 évi kivonatokat, nem értesülvén azonban a szerkesztés fázisairól, csak 1421 — 1437 évi kijegyzéseimről gondolta, hogy azokért én vagyok felelős. Az 1411 — 1420 évi kivonatokat a III. kötet „kéziratos gyűjtése" címszó alá foglalva az utóbbitól függetleneknek gondolta, nem véve észre, hogy az már egy következő munkafázis állapotát tükrözi. A IV. kötet anyagát gyűjtve azóta bizonyára észrevette, hogy a fondok átnézése, az érdektelen oklevelek félretétele, a fontosaknak ítéltek közül a nyomtatásban már megjelenteknek az eredetikkel összevetése és a közlési hibáknak a regesztalapokra feljegyzése nemcsak türelmet próbára tevő, hanem időtrabló elfoglaltság. Esetében nem a remény, hanem — önmagáról ítélve — a biztos tudat, hogy a kutatók eljövendő generációi hálásan gondolnak majd reá, amiért kényelmessé tette munkájukat, állandóan ébren fogja tartani kitartását. Két munkatársam résztvállalása, ami, ismétlem, azért jelent számomra sokat, mert a kutatásaik során felismert előnyökért cserében vették magukra a terhet, megnyugtat, hogy az oklevéltár oly vállalkozás, amely a magyar történeti kutatás érdekeire hasznosnak mondható. Megüti-e azonban a nemzetközi mértéket? Valamennyien tudjuk, akik középkori témákkal foglalkozunk, hogy korunkban a medievisztika már oly mértékben nemzetközi, amennyire diákkoromban az ókortudomány volt. Azért, mert a magyar medievisztika nem tart kapcsolatokat a világ középkorkutatásával, kár volna oly következtetésre jutni, hogy azok feleslegesek. A kapcsolat hiányának nálunk feltehetőleg személyi okai vannak. Nem kívánva ezekkel foglalkozni, tanulságosnak látszik megvizsgálni, milyen helyet foglal el a Zsigmondkori Oklevéltár a hasonló nemzetközi vállalkozások közt. Ennek megállapításához a velünk részben szomszédos országok történettudományi törekvéseivel való egybevetés segíthet hozzá. Felébredt-e körükben valamiféle vágy oly középkori forráskiadvány megjelentetésére, amely legalább teijedelmével magán viseli a monumentalitás jegyét? Az eredmény meglepő: mindegyik nemzet próbálkozott. Nem utánzással, nem is gondolva, hogy versenyről lehetne szó, mindegyik a maga módján, legsajátabb tudományos törekvéseitől vagy vágyaitól ösztönöztetve, ugyanakkor többékevésbé lappangó közösségi érzelmeknek adva kifejezést. A bukaresti akadémia velünk egy évben, 1951-ben indította meg három sorozatra tagolva a román vonatkozású középkori oklevelek sorozatát.5 2 Az A és В sorozat (Moldova ~ Moldva és "[ara Románeascá ~ Havasalföld) már eljutott a román középkor végéig, 1601-ig. Az előbbi hat, az utóbbi hét kötettel, amelyek közüi a mi középkorunknak három, illetőleg két kötet felel meg. А С sorozat (Transilvania — Erdély) hat kötetével 1350-nél jár. A nyomtatásból már ismert oklevelek román fordítása nem kutatók részére készült. A cél nyilván minél szélesebb tömegekben felébreszteni az oklevelek iránti érdeklődést és a hazai történet azokban megörökített csillámait a csak románul tudókkal megismertetni. Magas követelmény a mindennapok emberétől elvárni a megértéshez nélkülöz-5'Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 83.) Budapest, 1977. 91. "Documente privind istoria Romániei. Documenta históriám Daco-Romaniae illustrantia. Részletes bibliográfiai leírása: Repertórium fontium históriáé medii aevi. Roma, 1962. I. k. 224.1. és Ua. Additamenta I. Roma, 1977. 47.1. Az új kiadás címe: Documenta Romániáé Historica. Ebben а В sorozat 1. kötete jelent meg.
