Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
A ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁRRÓL 949 A szóban forgó másolatokat az Országos Levéltár Fraknói-fond néven őrzi.4 5 A 19. sz. utolsó negyedében a Vatikáni Levéltárnak a kutatók előtti megnyitását követően készültek, amidőn a magyar kiküldöttek, mint Fejérpataky, Schönherr, Áldásy — Fraknói irányítása alatt - 1389-től kezdődően 1455-ig átvizsgálták a bulla- és supplicatio-köteteket, s lajstromaik alapján a levéltárban dolgozó olasz scriptorok lemásolták a kijelölt szövegeket. A másolatok közül a IX. Bonifác okleveleit tartalmazók (1389-1404) két kötetben napvilágot láttak,46 az 1404 utáni anyag közzétételéről^azonban az volt Fraknói elgondolása, hogy mindegyik egyházmegye önálló oklevéltárban adja ki a történetére vonatkozó okleveleket. Hornig Károly bíboros-püspök eleget is tett a kívánalomnak, és négy hatalmas kötetben megjelentette 1108-tól 1526-ig terjedően püspöksége római oklevéltárát s benne az 1404 utáni bullákat, követője azonban nem akadt. Hosszú pihenés után a Római Magyar Történeti Intézet ismét az együttes kiadás tervéhez tért vissza. így jelentek meg 1931. és 1938. két kötetben szűkszavú regeszták alakjában az 1417—1455. évi pápai oklevelek.4 7 A Zsigmondkori Oklevéltárnak kétségtelenül tartalmaznia kellett az 1405 és 1417 közötti pápai okleveleket, amelyek VII. Ince, XII. Gergely, V. Sándor és XXIII. János pápák nevében keltek. Amíg 1410-ig bezárólag egyes-egyedül a Fraknói-másolatok szolgáltattak anyagot, a III. kötetbe szántaknak Budapesten elkészült kivonatait 1957-ben magammal vittem Rómába, abban a reményben, hogy a megadott levéltári jelzetek segítségével felütöm a registrumköteteket, s az ellenőrzést játszva elvégzem. Súlyos csalódás ért. Kiderült, hogy a jelzetek megváltoztak, a régiek érvénytelenek. Nem volt mit tenni, a köteteket újból át kellett néznem. A mintegy 40 kötet mindegyikében kb. 300 bulla szövege van, amelyek közül talán négy-öt a magyar vonatkozású. A többi főleg olaszországi, francia-, németországi és egyéb. Időbe telt, amíg — az anyag csekély volta miatt érzett csalódásból magamhoz térve - az a remény kezdett éltetni, hogy a 400 :4 arány talán még sem azt jelenti, hogy a Rómában jövedelmi forrásként mérlegelhető egyházi javadalmakból viszonylag mily kevés volt Magyarországon s a számok nem általános szegénységünk jelzői, hanem inkább a magánkegyúri rendszer túltengésének következményei. Vagyis hogy nem a magyarországi népesség anyagi viszonyait kedvezőtlen színben feltüntető arányszámokkal ismerkedtünk meg. A tudat, hogy a pápai bullák adatai távolabbi összehasonlításhoz is segítségül hívhatók, megnyugtatott, ami felől egyébként nem is volt kétségem, hogy a hasonló jellegű kivonatok beletartoznak az oklevéltárba. A több munkának, hogy a registrumokat végig kellett néznem, nem várt eredménye volt, hogy a zsákmány a Fraknói-gyűjteményben találtnál gazdagabbnak bizonyult. Mint történni szokott, az iratgyűjtemény évtizedek során megcsonkult. Nem is csalárdul. Hiányoztak rendszeresen a csanádi és az erdélyi püspökségekről szóló oklevelek. Ezek másolatait feltehetőleg a két egyházmegye monográfusai vették valamikor magukhoz, hogy beillesszék azokat soha el nem készült oklevéltárukba. A Fraknói-féle másolatoknál a most készülők egy vonatkozásban korszerűbb formában megjelenésre számíthattak. Azoknak a 4S Iványi Emma: Az 1526 utáni gyűjtemény. (Levéltári leltárak. 67. Magyar Országos Levéltár. R szekció. Repertórium.) Budapest, 1977. (Kézirat) 27. sk. 46 Vatikáni magyar okirattár. Első osztály. 3, 4. k. Budapest, 1888, 1889. 4'Olaszországi magyar oklevéltár. I, II. XV. századi pápák oklevelei. Kiadja Lukcsics Pál. I. k. V. Márton pápa (1417-1431), II. к. IV. Jenő pápa (1431 - 1447) és V. Miklós pápa (1447- 1455). 8 Századok 82/5
