Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
A ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁRRÓL 931 ványok számát 55-re tette.2 8 Ezek jegyzéke, amelyet máig fennmaradt regiszteres jegyzőkönyvecskéjéből pontosan ismerünk, bizonyossá teszi, hogy a regesztalapok azt a gyakorlati célt szolgálták, hogy elkerülje a kiadott oklevelek újra lemásolását. Elhagyta ugyanis a Károlyi-oklevéltárat, nyilván mert nem kellett ana számítania, hogy az eredeti darabok kezébe kerülhetnek, és a kiadás felől kétség támadhat. Több regesztát Fejérpataky nem is készített. De ellankadt 1893-mal kutató és másoló buzgalma is. Az előző évben, szemlét tartva másolatai tömege felett, ennek egyoldalúságául állapította meg, hogy az leginkább az ország északnyugati felére terjed ki. Megjegyzésével valószínűleg a Festetics- családi, valamint a zágrábi és az erdélyi levéltárak hiányára utalt. Tervébe azonban ezeket nem vonta be. 1892-re az egyházi levéltárak közül Esztergom, Veszprém, Szepes, Jászó, a városok közül Epeijes, Bártfa, Körmöcbánya, Pozsony, a családok közül Révay (Kisselmec), Erdődy (Galgóc) levéltárainak átbúvárlását tervezte. Ezek közül Esztergomra, Körmöcbányára, Pozsonyra, Kisselmecre és Galgócra sohasem tudta sorját keríteni, ami a legutóbbit illetőleg pótolhatatlan veszteségnek bizonyult. Érvelése, amellyel a kiadás megindítását sürgető kívánságokat elhárította, kétségtelenül helyes volt: „Általános érdekű, oly hosszú és nagy fontosságú időszakot felölelő oklevéltárat, hol az oklevelek ezrei állanak a kutató rendelkezésére, nem lehet kötetenként szerkeszteni, hanem az anyagot egyszerre hosszú korszakra kell gyűjteni, úgy, hogy az első éveket tartalmazó rész teljessé tételekor a későbbi évek anyaga is együtt legyen. Ily módon meg lesz az egység és tervszerűség a gyűjtemény első kötetében épp úgy, mint az utolsóban. Ez az oka, hogy a vállalat megindíthatásának időpontja felől még most határozottan nem nyilatkozhatom, de annyi bizonyos, hogy 2-3 év elmúltával az 1387—1410-ig terjedő időszak anyaga 4-5 kötet terjedelemben együtt lesz, és a kötetek gyors egymásutánban követhetik egymást."2 9 A türelmet ekkor már nem kellett Fejérpatakynak kérnie, oly tekintéllyé lett, hogy az magától értetődően kijárt neki. 1895-ben a budapesti egyetem bölcsészeti karán katedrát nyert, de megtartotta múzeumi osztályvezetői állását, sőt a Széchenyi Könyvtár, majd a Nemzeti Múzeum igazgatója (1915) lett, amivel - saját kárára - elnyerte az érinthetetlenség kiváltságát. Bármit tett, bírálatra többé nem talált, ígérete eleve beváltott szónak számított. Utolsó tájékoztatója a Zsigmond-kori Oklevéltárról a történettudományi bizottságban a millennium évében hangzott el. Másolatai számát ekkor 3000-nél többre tette, az 1387-1400 évkörbe tartozókét 1214-re. Az utóbbiakat a következő év folyamán már csak az esztergomi prímási, káptalani és pozsonyi városi levéltárak anyagával kívánta kibővíteni, amivel „a gyűjtés befejezendő volna, annyival is inkább, mert a kiadatlan darabokhoz a korszak kiadott okleveleinek teljes repertóriuma is járulván, Zsigmond király uralkodásának első 14 esztendeje (1387-1400) legalább négy kötetnyi anyagot ád". Jelentését ily optimista ígérettel zárta le: „a gyűjtemény sajtókész első kötetét a jövő év második felében előreláthatólag bemutatja."3 0 2 8 A Zsigmondkori Oklevéltár előmunkálatai. Akadémiai Értesítő 3 (1892) 172. 2®Uá. 173. sk. 30 ТВ Jegyzőkönyv. 1896. nov. 28. Az ülésen Szilágyi Sándor elnöklete alatt részt vettek Fejérpatakyn kívül Acsády Ignác,Csánki Dezső,Csontosi János, Marczali Henrik, Nagy Gyula, Pauler Gyula, Schönherr Gyula, Tagányi Károly, Thaly Kálmán. A bizottság állásfoglalása az akadémia 1897. évi munkatervében ily formán nyert kifejezést: A bizottság „az Anjou-kori Okmánytár folytatására, úgy-
