Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
930 MÄLYUSZ ELEMÉR / rendszeres és tervszerű munka ráfordítását tartotta szükségesnek. Eleinte úgy gondolta, hogy másolók segítségét veszi igénybe, amidőn azonban ennek sorra kellett volna kerülnie, mégis inkább saját kezűleg rótta a sorokat jól olvasható, szép írásával. Feltehetőleg azért is, mert vidéki útjain úgyis magára kellett hagyatkoznia. Budapesten az Országos Levéltár szolgáltatta a legtöbb oklevelet, továbbá a Széchenyi Könyvtár, vagy amint akkor nevezték, a Nemzeti Múzeum levéltára. Mint ennek vezetőjének könnyű dolga volt, hiszen az anyag keze ügyében tornyosult. Az Országos Levéltár Zsigmondkori okleveleit, mivel bármikor könnyen elérhetők voltak, egyelőre csak 1400-ig bezárólag másolta le, nagy vidéki levéltárakban, mint Körmenden a Batthyány-családnál vagy Kismartonban az Eszterház y aknái szintén a félévszázad kezdeteire szorítkozott, ott azonban, ahová néhány oklevélért újból elutazni nem érte volna meg, mint a Vécsey-családhoz Sárközújlakra, 1437-ig terjedően abszolválta feladatát. Nemcsak az így elmondva könnyűnek látszó másolás várt reá. Sorra kezébe kellett vennie - Budapesten és vidéken egyaránt — minden Zsigmond-kori oklevelet, hogy megállapítsa, tartalmánál fogva, megütve a szerkesztői mértéket, megérdemli-e a kiadást s ha igen, nem jelent-e már meg nyomtatásban, mert ha igen, nem lehet szó felvételéről. Minden huszadik oklevél kerülvén lemásolásra, 19-be elég volt beletekinteni és reflexszerűen átfutni, sok időt tehát nem igényelt a döntés. Hozzá tehetjük azonban: azért nem, mert Fejérpataky mögött nagy gyakorlat állott, s nem mintha a gépies munka nem lett volna fárasztó. Eredményeiről Fejérpataky ismételten beszámolt. 1889. nov. 29. 600 oklevelet mutatott be, 1891 legelején újabb 600-at, 1892 tavaszán pedig a II. osztály elé terjesztett összefoglaló jelentésében 2 1/2 év gyűjtésének eredményéül 76 levéltárból származó 2000 másolatról adott számot.2 5 Anyaggyűjtésével párhuzamosan készítette a nyomtatásban már hozzáférhető oklevelek regesztáit. Ezt a sorozatot joggal nélkülözhetetlennek tartotta, hiszen nélküle lehetetlen lett volna elkerülnie ismertnek tekinthető oklevelek újbóli lemásolását. J. F. Böhmer, К. F. Stumpf, Ph. Jaffé, A. Potthast közkézen forgó kiadványaira hivatkozott s utalása, hogy hasonló kiadvány nélkül oklevéltára nem volna teljes, annyira meggyőző volt, hogy javaslata ellenvetésre nem talált. Igaz,elismerésre sem,noha rászolgált, mivel a felsorolt nagy munkák mellett az övé jellegzetesen magyar vállalkozásnak indult. Amíg ugyanis azok a császári és a pápai kancelláriák kiadványait vették számba, Fejérpataky valamennyi hazai oklevél kivonatát közölni szándékozott. Országnagyi, egyházi és világi bírósági, hiteleshelyi, megyei kiadványokat csakúgy, mint magánosok leveleit, teljes szövegben és regesztából ismerteket egyaránt. 1889-ben26 2400 regesztáról adott számot, s ezt a — 26 oklevélgyűjteményből, mint Katonából, Fejérből, valamint feldolgozásokból, mint Bunyitay: Váradi püspökség-bői — vett mennyiséget az egész várható tömeg egyharmadára becsülte, nem számítva a diplomáciai emlékeket.2 7 1892-ben az átvizsgált kiad-25 TB Iratok, ad 5/1889. és 1891. 2. sz. (1891. jan. 3.). - A Zsigmondkori Oklevéltár előmunkálatai. Akadémiai Értesítő 3 (1892) 172. 26 TB Iratok. 1889. 5. sz. (1889. nov. 29.) A 2400 regeszta ,,a gyűjteménynek mintegy harmadát teszi, mert eddigi tapasztalatom alapján a Zsigmond-korból nyomtatásban megjelent hazai oklevelek száma (ide nem értve a nemzetközi érintkezést feltüntető diplomáciai emlékeket) 6-7 ezerre tehető". ТВ Iratok. 1889. 5. sz. (1889. nov. 29.).
