Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 875 készülés hosszú esztendei után a maga gyümölcsét. Borisznak még megadatott, hogy megláthatta közel fél évszázadon keresztül dédelgetett álmának beteljesülését. Bulgária autonóm egyháza révén úgy illeszkedhetett bele az egyetemes kereszténységbe, hogy ezáltal nem kellett kockáztatnia állami függetlenségét, szuverenitását. Bulgária megtalálta helyét az egyetemes egyházban és Európában egyaránt: a keleti kereszténység keretei között Kelet-Európában. 2. Bulgária és Morávia: a ,,Quaestio bulgarica " tanulságai Л kereszténység felvétele a 9. század közepén történelmi szükségszerűség volt Európa fiatal „szláv" államai, Morávia és Bulgária számára. Azt azonban, hogy az akkor még hivatalosan egységes kereszténységnek konkrétan melyik formájához csatlakozzanak, korántsem dogmatikai, hanem teljes egészében politikai (kül- és egyházpolitikai) szempontok döntötték el. Mint láttuk, mindkét esetben azonos szempont: a földrajzi közelség dominált. Az ebből adódó politikai függőség elkerülése volt a célja Rasztiszlávnak és Borisznak egyaránt. Ezért nem óhajtotta egyikük sem a közelebbi szomszédjától kérni a kereszténység felvételét. Éppen ezért Morávia a keleti kereszténységet választotta. Bulgária pedig a nyugati kereszténységbe akart eredetileg beilleszkedni. Sőt. Bulgária ehhez az eredeti elképzeléshez már a kereszténység bizánci közreműködéssel történt felvétele után is visszatért rövid időre. Azonban a földrajzi közelség, a ..szomszédság" kérdése ezúttal is meghatározó jelentőségűnek bizonyult: Moráviának Nyugat. Bulgáriának pedig Kelet kereszténységébe lehetett, s kellett is beleilleszkednie. Bulgária esetében ez a tény azonban jóval többet is jelentett. A bolgár egyházi kérdés, a „quaestio bulgarica" a bolgárok 864-es megkeresztelkedésével nem oldotta meg Bulgária sorsát, s sem a latin, sem a görög missziók nem hoztak végleges eredményt - viszont annál több küzdelmet jelentettek. Bulgária a 9. század utolsó évtizede során 893-ra — fél évszázados küzdelem után — kivívta magának egyházi és állami életében egyaránt azt a függetlenséget, amelyről a 864-es bizánci „kényszerkeresztelő" idején még csak nem is álmodhatott. Az igazi autonómiát ekkorra érte el a bolgár-szláv nyelv bevezetésével mind a liturgiába, mind az államigazgatásba. A kulturális és szellemi függés Bizánctól ugyan messzemenően nem szűnt meg, sőt a továbbiak során csak egyre jobban erősödött. Ám Bulgária történelme során féltékenyen vigyázott arra, hogy Bizánc kultúrexpanziója ne szolgálhasson további külpolitikai expanziónak is a kiindulópontjává - veszélye azonban végigkísérte az egész bolgár történelmet, s időnként - mint például az első bolgár állam bukása és bizánci uralom alá kerülésekor — egészen brutális formában elevenedett meg újra 864 emléke: a fegyveres bizánci intervenció. A bolgár történelem más választási lehetőséget nem adott: a földrajzi közelség szempontjait,figyelmen kívül hagyni nem adatott meg Bulgária számára. Bulgáriának Kelet-Európába, a keleti kereszténység keretei közé lehetett s kellett is éppen ezért — az eredeti elképzelésekkel homlokegyenest ellenkezőleg - egyszer s mindenkorra beilleszkednie. Morávia esetében is a földrajzi szempontok domináltak. Method tanítványainak kiűzése, a szláv írásbeliség és liturgia felszámolása, szélesre tárta a kapukat a keleti frank klérus befolyása előtt. 894-ben meghalt Szvatopluk morva fejedelem, s állama ezek után a
