Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 857 vitát. Photiosnak sikerült úgy beállítania a latin misszió működését, hogy a bolgárok újonnan kereszténységre tért népét letérítik az igaz hit talajáról, eretnekségre oktatva őket. Ebben az ügyben 867 elején enciklikát intézett Photios az összes többi keleti pátriárkához,7 5 ebben részletesen beszámol a Bulgáriában legutóbb történtekről,7 6 a körlevél nagy része ennek van szentelve. Felrója a római egyházrésznek a keletiekkel ellentétes kisebb jelentőségű egyházi szokásait (a latin klérus coelibatusa, szakállviselési tilalom, enyhébb böjti fegyelme stb.),7 7 de ami ennél jóval fontosabb. hogy a latinok a Szentlélek kettős származását tanítják.7 8 s a „Filioque" betoldása a nikaiai-konstantinápolyi Credo szövegébe a hitvallás megromlását eredményezi, aminek a megvitatására sürgősen össze kell hívni egy zsinatot Konstantinápolyba. Felszólítja a keleti pátriárkákat, hogy késedelem nélkül küldjék el követeiket a latinok tévedéseinek elítélésére. A bizánci reakció élessége nem hagyott semmi kétséget sem I. Miklós pápa előtt afelől, hogy a nyüt szakadás Róma és Konstantinápoly közt elkerülhetetlenül küszöbön áll. Éppen ezért a nyugati kereszténység legkiválóbb szellemi erőit kívánta bevetni a kibontakozó harcba, amikor Hincmar rheimsi érseket és a frank klérust mozgósította Photios és a görögök ellen.7 9 Photios körlevele igen rövid idő alatt megmozgatta az egész keleti kereszténységet. Alig pár hónap múlva, már 867 nyarán össze is ült Konstantinápolyban a keletiek zsinata, ahol elítélték a Bulgáriába „betolakodott" római misszionáriusok „tévedéseit" és mindazon gyakorlatát, amelyről a pátriárka körlevele beszámolt. A zsinat aktái I. Miklós pápa személye ellen irányultak,8 0 akit letettnek nyilvánítottak, s megszakítva vele az egyházi közösséget, a communióból kizárták. Ugyanakkor viszont Photios a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg a pápaság intézményéről és Róma primátusáról, csupán konkréten I. Miklós személyét tartotta ezáltal alkalmatlannak erre az egyetemes egyház legnagyobb tisztségére. (Négy évvel ezelőtt ugyanígy vélekedett I. Miklós a lateráni zsinaton Photios személyéről a konstantinápolyi pátriárkái szék vonatkozásában!) Végül a zsinat aktáinak egy példányát elküldték a nyugati „birodalomrész" uralkodójának, II. Lajos császárnak, felajánlva neki, hogy elismerik Bizáncban is a császári titulusát, amennyiben a zsinat végzéseinek megfelelően ő is leteszi I. Miklóst a pápai székről. Mindezt a zsinaton elnöklő III. Mihály császár és társuralkodója I. Basileos is aláírták.81 Vagyis a zsinat végzései csupán a pápa személyét, de nem az általa képviselt pápaság intézményét támadták, még kevésbé a nyugati egyházrészt vagy a latin rítust. Vagyis sokkalta inkább megértőbb, türelmesebb, keresztényibb szellemről tettek tanúságot a keletiek, a másik fél. azaz a nyugati kereszténység iránt, mint ami I. Miklós pápa „Responsa"-iból a keleti kereszténység számlájára írt, elfogult vádaskodásként kiolvasható! A legteljesebb összhangban à keleti ecclesiológia legfontosabb tételével, a pentarchia elvével, Bizánc mindenkor csupán a második helyet követelte magának, Róma után. így 75 Encyclica epistola ad archiépiscopales thronos per Orientem obtinentes. PG. CII. ed. J. P. Migne, Paris. 1860. col. 721-742. 16 Ibid. col. 723-724; col. 731-732. "Ibid. col 725-726:5-7. "Ibid. col. 725-726. Ibid. col. 735-736; 33. "Nicolai I papae epistolae, MGH, Ep. VI. ep. C. pp. 6019_29/ 603-6043 '"F. Dvornik: Photios, Nicholas and Hadrian II., op. cit. p. 43. "F. Dvornik: The Photios Schism, op. cit. pp. 120-121.
