Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
858 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD volt ez most is. Tehát szó sincs ezen a zsinaton sem a primátus kétségbevonásáról vagy annak Bizáncba történő átviteléről. Mindez egyébként is elfogadhatatlan lett volna II. Lajos és Nyugat birodalom- és egyházrésze számára, márpedig éppen a Karolingok segítségét próbálták megnyerni a zsinat végzéseinek elküldésével! A botránykő Bizánc szemében nem általánosságban az egész Nyugat, hanem csupán I. Miklós személye és az általa Bulgáriába küldött latin misszió, amely bizánci szemszögből nézve és az összkereszténység egyetemes szempontjait szem élőit tartva, illetéktelen beavatkozásnak számított Bizánc, illetve a konstantinápolyi pátriárkátus belső ügyeibe. Éppen ugyanügy, mint pár esztendővel Photios megválasztásakor és Ignatios letételekor a pátriárkái székről.8 2 Arról nem is beszélve, hogy pl. a „Filioque" betoldása a hitvallás szövegébe egyáltalán nem volt jellemző az egész nyugati kereszténységre, többek közt Rómában sem szerepelt ekkor még, inkább a frank egyház gyakorlata volt a keletiek által vitatott szövegrészlet betoldása. Jóllehet, nem is tartották Rómában a hitvallással ellentétes, hamis értelmezésnek a Credo kibővítését. A Photios által összehívott konstantinápolyi zsinaton I. Miklós pápa személye és az általa Bulgáriába küldött latin misszió elleni döntéseivel létrejött a nyüt szakadás Kelet és Nyugat egyházrészei között. Azonban ez az új. Photios-féle skizma egyelőre még igen rövid életűnek bizonyult, elsősorban a Bizáncban még ugyanezen év folyamán bekövetkezett változások folytán. III. Mihály császár még 866 folyamán megölette nagybátyját, Theodora testvérét. Bardas caesart. Végrehajtásával adjutánsát, Basileos паракп<;цсоце1>о$Л bízta meg, akit „érdemeiért" ezek után caesarrá nevezett ki. Az egykori makedóniai lovászfiúból lett társuralkodó ambíciói ezzel nem értek véget: 867. szeptember 24-én megölte magát III. Mihályt is, és a következő nap ő maga ült a császári trónra. 8 3 Basileos egyik legelső intézkedésével lemondásra kényszerítette Photiost a pátriárkái székről, és november 3-án visszahelyezte jogaiba Ignatios pátriárkát.8 4 Vagyis a Bizáncban bekövetkezett véres trónváltozás maga után vonta a pátriárkái trónon is a változásokat.8 5 A döntést belső és külső szempontok egyaránt javalltak. Photios még III. Mihály és Bardas caesar embere, sőt kreatúrája volt a pátriárkái széken, és Basileos érthető módon különösképpen is igyekezett megszabadulni tőle csakúgy, mint áldozatai egyéb párthíveitől. Másrészről helyzetét megszilárdíthatta újonnan szerzett trónusán, ha Photios ellenfelét, a letett Ignatiost visszahelyezi a pátriárkái székbe, és ezáltal éppen a konzervatív szerzetesség és hierarchia támogatását is megszerezheti a maga számára. Végül Ignatios „persona grata" lévén Róma előtt, biztosítéka lesz a communió helyreállításának és a skizma felszámolásának. Ezzel egyúttal jóvá is teheti, hogy a 867-es zsinaton ő is aláírta a pápa letételét, s így megkaphatja Róma támogatását is. 1. Miklós pápa mindezt már nem érte meg, 867. november 13-án meghalt. 868 nyarán Enthymius császári követ hozta Rómába az új bizánci uralkodó, Basileos levelét, amelyben bejelenti a pápának a Bizáncban történt változásokat. Az igazi meglepetést Photios letétele és Ignatios visszahelyezése jelentette. Mindebben termé-s 2 F. Dvornik: Byzance et la primauté romaine, op. cit. pp. 105-106. 83Д. Ангелов,op. cit. p. 320. '*A. P. Vlasto: The Entry of the Slavs into Christendom. Cambridge, 1970. p. 161. "5 D. Obolensky: op. cit. pp. 92-93.
