Századok – 1982

Történeti irodalom - Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. (Ism.: Somogyi Éva) 810/IV

810 TÖRTÉNETI IRODALOM DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867 III. Abteilung, das Ministerium Buol-Schauenstein, Band 2,13. März 1853 - 9. Oktober 1853. BEARBEITET VON WALTRAUD H EIN DL. Österreichischer Bundesverlag, Wien 1979. AZ OSZTRÁK MINISZTERTANÁCS JEGYZÖKÖNYVEI 1848-1867. III. sorozat. A Buol-Schauenstein kormány, 2. kötet, 1853. március 13 - 1853. október 9. Amikor méltatjuk az osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek legújabban megjelent kötetét, meg kell emlékeznünk arról az osztrák tudósról, akinek elhatározó szerepe volt a vállalkozás életrehívásában, az 1978 tavaszán elhunyt Friedrich Engel-Janosi professzorról. A Magyar Országos Levéltár kiadványaként Komjáthy Miklós szerkesztésében megjelent I. világháborús közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek indíttatására határozták el osztrák és magyar kutatók az osztrák, ill. az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsa jegyzőkönyveinek kiadását a két ország történészeinek gondozásában. Engel-Janosi professzor fiatal, tehetséges gárdát gyűjtve maga köré, nemcsak szakmaiszellemi támogatást nyújtott a munkához, hanem fáradhatatlanul dolgozott a publikáció szervezetianyagi feltételei megteremtésén is. így kerülhetett sor arra, hogy 1970 óta Bécsben folyamatosan jelentek meg a sorozat kötetei Engel-Janosi bevezető tanulmányaival. Van valami szimbolikus jelentősége ennek a találkozásnak „a másik fél" történészeivel, ahogy a tudós egész pályájának is. Engel-Janosi magával ragadó önéletírásából („. . . aber ein stolzer Bettler,) nemcsak egy bécsi professzor életét ismerhetjük meg, hanem a kelet-európai intellektuel sajátos útját. Zsidó nagypolgári családból származik, a vagyont a nagyszülők, a kultúra iránti fogékonyságot a szülők hozzák a családba. Abban a bécsi szellemi virágzásban nő fel, amit igazában csak napjainkban kezdünk megérteni. A döblingi szülői háznak Mahler és Bruno Walter, az anya szalonjának a Freud lányok mindennapos vendégei. Engel-Janosi történeti érdeklődését a világháború s az azt követő felbomlás ébreszti fel. Első alkotói korszakát Ferenc József nagy diplomatáinak szenteli; Hübnerről, Rechbergről, Prokesch-Ostenről ír biográfiákat. Nyilvánvalóan hatott rá Srbik iskolateremtő Metternich-életrajza, ha Srbik „össznémet" szemlélete idegen is számára. Ö az európaiságot keresi a Habsburg-birodalomban, a Monarchia Európa egy darabja, a Monarchia felbomlása — írja a Prokesch-Osten biográfia előszavában - az európaiságon esett sérelem volt. Ám mire a három nagy mű elkészül, nemcsak Ausztriát veszíti el, hanem Európát is. 1938-ban Angliába, onnan az Egyesült Államokba emigrál; 1942-től 1957-ig a washingtoni Katolikus Egyetem professzora. Amikor a háború éveiben bezárulnak előtte Európa nagy levéltárai, kezd el a történetírás történetével, az európai újkori történeti gondolkodással foglalkozni. Figyelemmel tanulmányozza a marxi történetszemléletet, a valódi egyetemes történetírás új lehetőségét látja és méltatja benne, de fél, hogy a személyiség szerepe elsikkad a marxi történeti felfogásban. A háború után visszatér a klasszikus diplomáciatörténethez, a kül- és belpolitika mélyebb összefüggésének tanulmányozásához. A pápaság történetéről írott kétkötetes munkája kevéssel Ausztriába való végleges visszatérése előtt jelenik meg. A források tisztelete, a forrásokhoz való hűség sarkallta az utolsó vállalkozást, a minisztertanácsi jegyzőkönyvek gondozását. A kötetekhez írt előszavakban is érezhető a nagy formátumú tudós, a történész, aki azt vallotta, ig zi hazája Európa, a minoritenplatzi levéltár. Az európai kultúra tiszteletét, az európaiság megőrzését tartotta a történész fő feladatának. Az 1979-ben Waltraud Heindl gondozásában publikált Buol-Schauenstein-kötet az 1853. március 15. - október 9. közötti félesztendő minisztertanácsi jegyzőkönyveit tartalmazza, a neoabszolutizmus korának nem is a legizgalmasabb periódusáét. Mégis gazdag ismeretanyagot nyújt, ami egyaránt köszönhető a publikált mintegy nyolcvan jegyzőkönyvnek, a hozzájuk fűzött szakszerű kommentárnak, s a rendkívül magas színvonalú bevezető tanulmánynak. Ismeretes, hogy Ferenc József császár Schwarzenberg miniszterelnök halála után, az 1852. április 14-i nevezetes minisztertanácson bejelentette, hogy az „alkotmányos formákra emlékeztető miniszterelnöki posztot" többé nem tölti be, a különböző minisztériumok ügyeit kizárólag a maga kezében összpontosítja. A minisztertanácsot mint orgánumot mégis fenntartotta, ami így a közigaz-