Századok – 1982

Történeti irodalom - Titova; L. N.: Csesszkij teatr épohi nacional’nogo vozrozsdenija (Ism.: Niederhauser Emil) 803/IV

803 TÖRTÉNETI IRODALOM alkalmazott. Amíg a plébánosok általában két-három (német, délszláv, magyar) nyelven beszélnek, addig a tanítók többnyire csak németül tudnak. Némelyik közülök inkább a kocsmában tanyázott, mint az iskolában. Az ilyenektől igyekeztek gyorsan megszabadulni. A visitator figyelme még a tanító könyvtárára is kiterjedt, és tiltott (egyház- és államellenes) könyvek esetén jelentést tett az érseknek. Rendkívül színesek azok a leírások, melyek a lakosság vallási és világi szokásairól szólnak. Karácsonykor papírból betlehemi jászolt készítettek, húsvétkor a szent sírt jelenítették meg. Kevésbé örvendetes volt a pap számára, ha hívei prédikáció alatt nem jöttek be a templomba, hanem a templom előtt beszélgettek. A fiatalabbja sokszor még mise alatt is a táncvigalmat tárgyalta, és alig várta, hogy a tíz kocsmát megtöltse, és az éjszakát átdorbézolja. Némelyek közülük nem átallották parittyával a templom ablakait kilövöldözni. Megfegyelmezésük céljából a kórusra vezető lépcső alatt kis zárkákat létesítettek. A plébániához tartozó földek művelésének, javadalmainak leírása (nyomáskényszer, legeltetés, kendertermelés) gazdaságtörténetileg nyújt értékes adatokat. 1791-ig kézzel írottak a visitatiók. A bal oldalon a kérdések, jobb felén a feleletek szerepelnek. Ezek bővek, sok apró, de jellemző részletet tartalmaznak. 1791 után a kalocsai érsekség területén bevezették az előrenyomtatott kérdőíveket. Ettől kezdve, részben a feleletekre szolgáló hely korlátozott volta miatt is, megszürkülnek a leírások, sokszor csak a lényegre korlátozódnak. Ezzel szemben viszont megszaporodnak a különféle mellékletek. Közülük a legfontosabbak a falu lélekszámát tartalmazzák, melyek eléggé részletesek (házaspárok, felnőtt férfi és nő, kisfiú, kislány). Néha a nem katolikusokat (görögkeleti, zsidó, református) név szerint is felsorolják. S bár az 1800-as évekből származó visitatiók kevesebb egyedi adatot tartalmaznak, mégis fájlaljuk, hogy ezeket csak kivonatokban közli a fordító. Az 1848 utániak pedig egyáltalán nem szerepelnek a kötetben. A megszaporodó forrásanyag miatt ezek hiánya valóban kevésbé sajnálatos, mint az előzőek kihagyásokkal való közlése. A kötet azonban így is értékes adatokat nyújt Apatin helytörténetére vonatkozóan, de hasznos eligazítást tartalmaz a töröktől visszafoglalt Bácska betelepítésének egészére is. Kőhegyi Mihály L.N. TYITOVA: CS ESSZ KI J TEATR ÉPOHI NÁCIÓNÁL T40G0 VOZROZSDENIJA Konec XVIII - pervaja polovina XIX v. Moszkva, 1980, Nauka, 223 1. A NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS KORÁNAK CSEH SZÍNHÁZA. A XVIII. SZ. VÉGE-A XIX. sz. ELSŐ FELE Ljudmila Nyikolajevna Tyitova, a cseh színháztörténet szovjet szakértője, már több éve folyamatosan publikált tanulmányokat a nemzeti újjászületés vagy megújulás korának cseh színházáról. Ezekből nőtt ki ez a szintézis, amely a helyszínen folytatott szorgos levéltári és könyvtári tanulmányok eredménye. A szerző, mint előszavában is jelzi, nem minden kérdésre kitérő teljes színháztörténetet kívánt adni, hanem elsősorban éppen azt akarta megragadni, milyen szerepe volt a színháznak, a színi előadásnak a nemzeti „ébresztésben", ahogy a cseh történetírás a korszakról fogalmaz, a nemzeti öntudat terjesztésében, a nemzeti feladatok vállalásában. Ezt a feladatot valóban jól meg is oldotta. A korszak színi történetében három nagyobb szakaszt különböztet meg, s ezt igen ügyesen kapcsolja össze már fejezetcímeiben is a nemzeti megújulási korszak teendőivel. Az első szakasz a felvilágosodás hatása alatt áll, a Thám-fivérek és V. M. Kramerius játszottak benne fontos szerepet, a feladat ekkor a hivatásos cseh nyelvű színjáték megteremtése volt, a közönség elhódítása a fejlettebb német színháztól. A francia forradalom idején a hatóságok szigorúbb felügyelete a színjátszást, főképp ha nemzeti igényű, gyanús szemmel nézte. A századforduló így hanyatlást hozott. A második szakaszt az 1810-20-as évekre teszi Tyitova, amikor a feladat a színjátszás nemzeti jellegének a megteremtése volt. Ez megmutatkozott a zömmel németből fordított vagy adaptált színdarabok helyett eredeti cseh darabok alkotásával, s ebben V. K. Klicpera tevékenységét emeü