Századok – 1982

Történeti irodalom - Művészet és felvilágosodás (Művészettörténeti tanulmányok) (Ism.: Vörös Károly) 797/IV

801 TÖRTÉNETI IRODALOM minden vonatkozásában, melyből a szerző most a művészetre fogékony vonásokat emeli ki általánosítható tanulságokkal is. Balogh István a debreceni református kollégium gyűjteményeinek keletkezését ismerteti, beépítve azt a kollégiumnak a 19. század első felére a teológia primátusa alól felszabaduló egész oktatási rendszerébe. A tanulmány központjában a nagy értékű Kaszai-gyűjtemény megszerzésének története áll: ennek révén a 18. század végén a kollégium vezetői mintha a könyvtár egy általánosabb, egyetemesebb gyűjtőkörű intézménnyé fejlesztésére kezdtek volna törekedni - ez a szándék azonban végül is kudarcot vallott, és a már megszerzett gyűjtemények gyümölcsöző felhasználására sem került sor. Hajnóczy Gábor tanulmánya a zirci apátsági könyvtár és műgyűjtemények történetéhez közöl adatokat. A vaskos, nagyon szép kiállítású, igen gazdag és szép képanyaggal ellátott kötet eredményei több szempontból is tanulságosak a történeti kutatás számára. Egyrészt általában jelentősen hozzájárulnak a társadalmi valóság és ennek művészi visszatükröződése közötti folyamat mechanizmusának megismeréséhez - méghozzá konkrét hazai példákon. Ilyenként különösen Komárik tanulmánya érdemel figyelmet, még akkor is, ha a szellemi élet szférájában helyesen meglátott motívumoknak a konkrét társadalmi valósághoz való kapcsolata egyes pontokon már szinte eltűnni látszik is. Tanulságosak másrészt azért, mert ha a művészeti életet mint a gazdaság és társadalom fejlettségének egyik mutatóját tekintjük, a hazai felvilágosodás művészeti életének egyes jellemző vonásai a társadalom állapotára és viszonylatai egészére is kitekintést adnak. Mint jelen esetben is: a művészet és az általa, illetve segítségével megvalósított, illetve megvalósítható legváltozatosabb tárgyú (épület, dekoráció, sírplasztika stb.) igények új formákban megfigyelhető megjelenése jól érzékelteti a 18. század hatvanas éveitől kibontakozó új irányú társadalmi mozgásokat, sőt azok gazdasági alapjainak gyorsuló fejlődését is. De nem kevésbé jellemzően érzékelteti e kép azt is, hogy ebből a művészetből (ugyancsak összhangban a kor még az abszolutizmus kezdeményezéseitől befolyásolt politikai viszonyaival) még milyen sokáig és mennyire, szinte teljesen, hiányzik a sajátos nemzeti jelleg akár csak külsőleges hangsúlyozására, kifejezésére való törekvés is: e művészet még teljesen nemzetközi nyelven szólal meg vagy legalábbis egy összbirodalmi műveltség egységes nyelvén; az egyetlen Schrauff naiv (nem véletlenül 1970 nemesi felbuzdulásához kapcsolódó) kísérlete „nemzeti oszloprend" kialakítására, elszigetelt marad. Művészeti és társadalmi-gazdasági fejlődés még a nemzeti jelleg hiányában is kölcsönös megfelelése: mindebből - tulajdonképpen teljesen összhangban azzal, hogy a magyar irodalom új korszakának alapjait is bécsi környezetben fektették le - láthatóvá válik a képzőművészet igen nagy jelentősége abban a folyamatban, amelynek során az európai szellemi élet új jelenségei iránti fogékonyság megalapozásához még ingerszegény magyarországi környezetben létrejönnek és megjelennek egy újfajta társadalmi pszichikum kezdeményezői. Akár importált építészeti szakkönyvek, vagy külföldi építészek művei, angolkertek vagy akár csak magánlakások falfestményei ezek: külön-külön jelentéktelen, most összeállni kezdve azonban már figyelemre méltó, aktív magként működni és hatni képes kihívói lesznek az újfajta művészi érzékenységnek és világlátásnak. Mindezt egyfajta új látvány megteremtésével érik el, így szinte észrevétlenül kezdve hozzászoktatni a szemlélőt a látványt létrehívó új ízléshez és gondolkozáshoz is. És hogy milyen hatással és eredménnyel: a további művészeti és általában kulturális fejlődés számára is milyen erős alapok létrejöttét téve lehetővé, arról igazában majd a magyar romantika kivált az irodalomban 1825 után oly hirtelen és magasra lobbanó tüzének lángjai fognak tanúságot tenni. (Ami azonban felkelti az olvasó kíváncsiságát egy olyan, nagyon is e kötetbe kívánkozó tanulmány iránt, mely azt mutatná be: a művészet ilyen átalakulása mikor és hogyan jelenik meg a szépirodalomban; nem is elsősorban az érzelmek és magatartások síkján, hanem mintegy ezek tárgyi keretének leltárában: mikor és hogyan veszi észre az irodalom és tartja szükségesnek érzékeltetni, ábrázolni az e leltárban bekövetkezett módosulásokat, ill. a maga részéről mivel járul hozzá ezeknek alakításához?) Ebből, a romantikából visszatekintő távlatból és ebben az összefüggésben lesz felmérhetővé annak, a korábban már említett szerkesztési módszernek helyessége is, mely a művészeti élet valóságos folyamatait feltárandó, azoknak minél tömegesebb jelenségeken történő tanulmányozását kíséreltette meg a kutatókkal. A kötetet olvasva ui. a kép még a kifejezetten egyéni utakat és teljesítményeket bemutató tanulmányoknál is nem a művészpályák vagy az egyes műalkotások tanulságainak összeszerkesztéseként, hanem mint egy egész művészeti irány vagy a teljes művészeti élet ennek megfelelő léptékben és szabályok szerint felvázolt ábrázolása jelenik meg, az ennek belső rendje áltál kialakított