Századok – 1982
Történeti irodalom - Művészet és felvilágosodás (Művészettörténeti tanulmányok) (Ism.: Vörös Károly) 797/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 797 zolja a három alapítási hullámot, s ezekre szinte rávetiti a páholyok és egyéb körök, a nyomdák és könyvárusító helyek hálózatát. Emeljünk ki egyet a statisztikai sorok közül. Az akadémiával rendelkező városok összlakossága 1 100 000 fő, az akadémiai tagok száma 6000.Társadalmilag hogyan oszlik el ez a szám? Az eredmény százalékában kifejezve, kerekített összegekkel a következő: 20% egyházi, 37% nemesi és 43% polgári. Első látásra szemünkbe ötlik az egyház meglepően kicsi szerepe. A nemességen belül éles szakadék választja el a vidéki földbirtokosokat a városban élőktől. Az akadémiai nemesség foglalkozási megoszlása a következő: mintegy 15% a nemesi származású egyháziak csoportja. A fennmaradó 85%-ot tekintve egésznek, annak 35%-a a katonatiszti, 23%-a az egyéb katonai elem, 18%-a a központi és a helyi közigazgatásban tevékenykedik, 16%-a a csupán földjéből élő nemesség rétege. Ezek után következik a polgári foglalkozást űző nemesek kicsiny, 7%-os magja. Mindez nem tár fel különösebb összeütközéseket a nemességen belül, de felszínre hoz egy igen fontos jelenséget: a viszonylagos gazdagság mint a szabadidőre („otium"), tehát a tudományos munkára való lehetőség jelenik meg. A polgárságot öt nagy csoportba lehet besorolni. A papság 23%-kal, az egészségüggyel foglalkozók (orvosok, patikusok, sebészek, felcserek) 26%-kal, tudósok, tanárok 18%-kal, az adminisztráció és az igazságszolgáltatás tagjai 29%-kal. végül a kereskedelem és a manufaktúrák („negotium") képviselői mindössze J%-kal szerepelnek. Az „otium" és a „negotium" ellentéte a felvilágosodás vidéki mozgalmának fő kérdése. A társadalmi határok itt húzhatók meg. a burzsoázia keretein belül. D. Roche könyve éppen ennek a ténynek a kimutatásával válik igazán érdekfeszítővé. A könyv az egyetlen modern monográfia a 18. századi francia akadémiákról. Legnagyobb érdeme, hogy az akadémiák történetét összefüggő mozgalom történeteként ábrázolja. A mű mégis hiányérzetet kelthet bennünk. Sorolhatjuk: a francia polgári fejlődés, a gazdasági-társadalmi viszonyok élesebb megrajzolásával, a nemzetté válás folyamatában az állam - nemzet kultúra kapcsolatának pontosabb elemzésével, a felvilágosodás gondolatrendszerének, a század tudomnyosságának a problémakörbe való bevonásával teljesebb képet kaphattunk volna a francia akadémizmus 18. századi szerepéről. S a kérdést az értelmiségtörténet oldaláról is megközelíthette volna. Vajon értelmiségieknek tekinthetők-e az akadémiák tagjai? (Itt azonban újabb problémába ütközött volna: mik általában az értelmiség-definíció kritériumai és mik a 18. századi Franciaországban?) E kérdések középpontba állítása azonban - minden bizonnyal - meghaladta volna a kvantitatív módszer nyújtotta lehetőségeket. Mikes Tünde MŰVÉSZET ÉS FELVILÁGOSODÁS Művészettörténeti tanulmányok SZERKESZTETTE ZÄDOR ANNA ÉS SZABOLCSI HEDVIG Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978. 636 1. Amennyire kétségtelen, Ifogy a művészet valamilyen módon mindig kifejezi korának társadalmi valóságát (és ezen át az azt meghatározó tényezők egész komplexumát is) - legalább annyira nehéz megtalálni, felderíteni művészet és az így adott gazdasági-társadalmi formáció kapcsolatának mikéntjét: a folyamatot és az eszközöket, melyben és melyeknek révén a kor valósága végül is művészi formában absztrahálódik. Az absztrakció maga ugyanis nem csupán — sőt még csak nem is elsősorban - a műalkotás témaválasztása által megy végbe (ahogyan azt sokszor hinni és ábrázolni látjuk, vagy, egyfajta kényelmességtől vezetve, szeretnők), hanem jóval mélyebben, a művészet saját törvényeinek szférájában, sajátlag művészeti törvények szerint is alakul. Világos tehát, hogy csak ennek a teljes absztrakciós folyamatnak feltárása és elemzése révén váiik érthetővé: miért és hogyan lehet nemegyszer objektíve is forradalmibb hatású egy bizonyos csendélet vagy valamely absztrakt kubista plasztika, mint akár egy eleve a tömegmozgósítás legközvetlenebb szándékával készült plakát, vagy hatalmas patetikus gesztusokkal ábrázolt köztéri szobor. A feltárás és elemzés feladata azonban nem könnyű és ma még nem is mondható egyértelműen megoldottnak - s egyelőre még akkor sem, ha felismerve az absztrakció folyamatának többszörös áttételeken át lezajló kibontakozását, a folyamatot az adott 11 Századok 1982/4 I
