Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
790 TÓTH EDE részről, oly formán, mint Tallérosy Zebulon'2 ' mondja: midőn némely emberek azt mondják, hogy ők is szeretik a hazát, olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy ő is szereti az én feleségemet. A nemzetiségi kérdésnek ez irányban való felhasználására is lehetne példákat idézni, hanem hát exempla sunt odiosa. Ez ismét veszélyes és helytelen eljárás. Ugyanis, ha a másajkúak azt látják, hogy a mi jóindulatunkat azzal vélik legjobban megnyerhetni, ha a magyar nyelvnek előnyöket adnak, okvetlen azon gyanú támad bennök. hogy az illetők bizonyosan igen jól tudják, mivel lehet fogni egeret, s nem biztatnának effélékkel, ha bizonyosak nem volnának benne, hogy jó hatást fognak ránk gyakorolni. Én részemről mindig bosszankodom, ha bizonyos részről efféléket tapasztalok s látom, miszerint ahelyett, hogy a nemzetnek alkotmányos sérthetlen jogait emlegetnék, ehelyett „édes anyai nyelvünk" s más efféle szójárásokkal akarják megaranyozni keserű labdacsaikat. A másajkúak nem tesznek semmi különbséget abban, hogy kitől jön ígéret vagy adomány a nyelvkérdésben, legyen az országgyűlés, legyen kormány, kancellária, helytartótanács, megye vagy egyes hivatalnok, ők csak azt nézik, mi jön magyar részről, előttük minden egyformán megy a magyar nemzet rovására. Hiába dezavuálnánk a kormánynak vagy egyes hatóságoknak is nyilatkozatait, rendeleteit vagy eljárását, a másajkúak azt mondják: ez is a magyaroktól jön. Akarva, nem akarva e tekintetben szolidaritásban vagyunk, bármennyire legyünk is különben ellenfelek. - Mint olvastuk, a kancellár őnagyméltósága legújabban megbízást kapott, javaslatot dolgoztatni ki a nemzetiségi ügy tárgyában, mely a legközelebbi országgyűlésen királyi előadás formájában terjesztethessék elő. Óhajtandó, hogy őnagyméltósága figyelembe vegye az itt előadott tekinteteket, s kikerülje a Szküllát úgy, mint a Kharübdiszt.' 22 A birodalmi egybeolvasztási politika érdekében bizonyosan nem fogja követni a bécsi politikai eljárást a nemzetiségi antagonizmus kizsákmányolásában.' 2 3 másrészt a magyar nemzetiséghez való ragaszkodását nem fogja azzal kitüntetni akarni, hogy ellentétbe helyezvén magát a volt országgyűlés intencióival, a más nemzetiségek rovására a magyar nyelvnek nyújtott kedvezményekkel igyekezzék megnyerni a közösségnek jóindulatát s népszerűvé tenni akarni az általa képviselt ügyet. Reméljük, hogy teljes mértékben fogja méltányolni ezen kérdésnek úgy komolyságát, mint rendkívül kényes voltát. A nemzetiségi kérdés veszedelmei által némelyek annyira el vannak rémítve, hogy ennél fogva nemzetünk részéről a legnagyobb hunyászkodást tartják szükségesnek. „Magyarország elég nagy ország volna, népe eléggé fogékony és képes arra, hogy egy tisztességes állással bíró államot alkothasson, de a szerencsétlen népségi viszonyok paralizálnak minden más előnyöket, s bennünket örökös gyengeségre s alárendeltségre kárhoztatnak." Az önismeretnek ezen keserű leckéjét tartják folytonosan szemünk elébe, hogy szárnyát szegjék a nemzeti érzés minden magasabb lendületének. Nem lehet tagadni a helyzetnek nehézségét, de nem hisszük, hogy emiatt örökös megalázkodásra és vezeklésre lennénk kárhoztatva. A nemzetiségi kérdések veszedelme csupán abban áll, hogy bizonyos részről az ügyek mostani állapotában ellenünk fordíttatik és zsákmányoltatik ki, mint politikai rendszabály; de ezen veszedelem csakis addig tart. míg ama szerencsétlen rendszer jobb belátásnak és helyesebb rendszernek helyt nem ád; mihelyt ezen helyesebb rendszer, melynek előbb-utóbb be kell következnie, nem fogja többé szükségesnek tartani a magyar nemzetiség s a magyar nép erejének gyengítését és zsibbasztását, azonnal meg fog szűnni a nemzetiségi forrongásnak veszedelmes oldala. Nehézségeket fog szerezni jövőben is, de éppen ezen nehézségek, mivel folytonos mérsékletre és éberségre fognak bennünket inteni, egyebekben is mértékletre és bölcsességre tanítandanak, s oly politikai iskolát fognak képezni, mely csak jótékony hatással lehet e keleti rajnak politikai gazdálkodásában. 121 Tallérossy Zebulon = Jókai Mór szerkesztette és írta Üstökös c. élclap közkedvelt vicc-hőse. 1858. augusztus 21-től jelent meg. 1861. június 15-től csaknem minden számban megjelent egy-egy Jókai által költött Tallérossy Zebulon levél, melyet bartájának. Mindenváró Ádámnak írt. Később Jókai a Kőszívű ember fiai. I-IV. k. Pest, 1869. c. regényének hőse, felvidéki nemes. 12 2 Szküllát, Kharübdiszt = nehezen hajózható víz alatti szirteket 12 3 antagonizmus kizsákmányolása = ellentétek kihasználása
