Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
KÖZLEMÉNYEK Varsányi Péter István NAGYKIKINDA ÉS KÖRNYÉKE 1848 TAVASZÁN I. Az 1848. márciusi forradalom küszöbén történésünk színhelye, a Torontál vármegyei Nagykikinda sajátos helyzetben volt. Közigazgatási szempontból az akkori Délvidék (a mai Vajdaság egy része) a következő területekre tagolódott: a királyi vármegyékre (más szóhasználattal: jobbágy vidék vagy provinciális); a határőrvidékre (benne a sajkás kerülettel); és a szabadalmas koronakerületekre (Tisza menti és nagykikindai). A tiszai kiváltságos kerület (öt mezőváros és ugyanannyi falu) privilegizált helyzetét Mária Terézia alapozta meg 1751-ben. Lényege: a föld használatát nem szokványos jobbágyszolgáltatások ellenében biztosították, s a bíráskodás terén is külön kiváltságot élveztek. A vidék az 1790:VII. tc. értelmében lett koronauradalommá. Az 1716 óta autonómiát élvező kikindai kerület1 1751-ben jelentősen gyarapodott az oda települő marosi határőrvidékiekkel, akik magukkal hozták kiváltságaikat. Bár a kikindai kerület lakói nem élveztek egyéni nemességet (mint a prediális székek), sem kollektív nemességet (mint a Jászkun- vagy Hajdú-kerületek); viszont rendelkeztek korlátozott önkormányzati jogokkal. A kerület kiváltságos helyzete elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a föld a kincstár tulajdonát képezte, s az itt élő parasztok — kezdetben termény és pénz, később csak pénzösszeg ellenében — szabadon művelhették a kerület határát.2 1774-ben Mária Teréziától újabb kiváltsághoz jutottak: az ingyen robot, a fuvarozás, a katonabeszállásolás alóli mentességhez.3 A föld egy része — telkekre osztva -a kikindai kerületben is a házakhoz, házhelyekhez tartozott, jelentős részét, az úgynevezett „Überland" földeket (feleslegföld) azonban változó kulcs szerint hosszabbrövidebb időtartamra, az elöljáróság kiosztotta a lakosok között. Az 1780-as — az 1767-esnél némileg kedvezőbb — úrbérrendezés során az úrbéri táblázatba 58 582 holdat vettek fel (úgynevezett „constitutivmássige"); emellett fölös föld vagy réti föld (együtt: „nicht constitutivmássige Gründe") mintegy 90 000 holdat tett ki.4 Az utóbbiak jogilag majorságinak minősülő földek voltak, amiket a kincstár 1837-ben tíz évre szóló szerződés mellett átengedett a kerületnek, hogy lakosai közt 1 Nagykikinda mellett a következő falvak tartoztak ide: Mokrin. Keresztúr, Jozefova, Karlova, Basahíd, Frányova, Melence, Kumánd és Taras. 2 Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767 1849. Értekezés a történeti tudományok köréből 41. Akadémiai kiadó. Budapest, 1967. 10. 'Kossuth Lajos összes Munkái XII. Kossuth Lajos 1848-49-ben II. Kossuth Lajos az első felelős minisztériumban 1848 április-szeptember. Akadémiai Kiadó, Bp., 1957. 133. 4Lőrinc Péter: Adalék a vajdasági agrárkérdés történetéhez 1848 -1849. Testvériség-Egység Könyvkiadóvállalat Novi Sad, 1956. 8.
