Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
58 MAKK FERENC akioszt,17 1 majd a baszileusz átkelt a Száván, és a Szerémségben találkozott apósával.172 A megbeszélések témájáról forrásaink nem tájékoztatnak bennünket. Valószínű '.íogy a két uralkodó tárgyalásainak középpontjában a balkáni helyzet, elsősorban talán a szerb kérdés állhatott. Lehet, hogy már ekkor Béla célkitűzései között szerepelt szerb területek elfoglalása, s talán emiatt támadt nézeteltérés a király és a baszileusz között.173 Esetleg született valamiféle megegyezés, de végül is ez nem állhatta útját a további déli irányú magyar terjeszkedési törekvéseknek. A magyar feudális urak expanzív politikájával állhatott összefüggésben az, hogy 1191-ben a boszniai püspökséget, amely korábban Ragusához (Dubrovnik) tartozott, a magyar érdekeltségű spalatói érsek alá helyezték.1 7 4 1 192 júniusában pedig II. Iszaakiosz már attól tartott, hogy a normannokhoz és a szerbekhez hasonlóan a magyarok is a bizánci uralmat elismerő Ragusa megszerzésére törekszenek.17 s Noha erre az időre Bizánc már kiszorult Szerbiából, a baszileusz mégis a saját politikai-hatalmi szférájába tartozónak tekintette azt, s nem mondott le hatalmának esetleges restaurációjáról sem. Nem sokkal ezután III. Béla szerbiai hódítása miatt a magyar királyság és a bizánci császárság majdnem háborús konfliktusba keveredett egymással. II. Iszaakiosz császár 1193-i leveléből, melyet a baszileusz III. Coelestin pápához írt, kiderül, hogy III. Béla seregei betörtek Szerbiába, és területeket foglaltak el.176 A magyar főurak szerbiai akciójára feltehetően 1192-1193 fordulója táján került sor.17 7 A császár a magyar foglalást nemcsak azon eskük megszegésének nyilvánította, melyeket Béla 1172-ben Manuélnak s 1185 őszén neki tett, hanem Bizánc balkáni érdekei megsértésének is. Éppen ezért a császár, aki ebben az időben Kisázsiában a szeldzsukokkal harcolt, katonai segítséget nyújtott Nemanjának a magyarok ellen. Ugyanakkor levélben visszavonulásra szólította fel Bélát, ellenkező esetben háborúval fenyegette meg. II. Iszaakiosz nyilvánvalóan azt akarta, hogy a pápa is megfelelő hatást gyakoroljon a magyar királyra.178 Magyar-bizánci összecsapásra végül is nem került sor, mert feltehetően Béla — nem óhajtván háborúba keveredni a szerb—bizánci koalícióval — visszavonult az elfoglalt szerb területekről.17 9 Természetesen a magyar urak szerbiai expanziója elsősorban az újjáalakult szerb állam érdekeit sértette. Bizánc pedig a maga balkáni befolyását féltette a magyar terjeszkedéstől. A bolgár kérdésben nem keletkezett ellentét Magyarország és Bizánc között, mivel ekkor még ebben az irányban magyar expanziós törekvések nem jelentkeztek. '"Nicetae Choniatae Orationes et epistulae. Corpus fontium históriáé Byzantinae III. Ree. I. A. v. Dieten. Berolini et Novi Eboraci 1972. 32.; Dieten 1971. 82. I "N434. 17 3/лшгелГ. i. m. 122-123.; Moravcsik 1953. 92.; Guilland: i. m. 135-136.; Izvori 231.1. 62. jegyz. II *Pauler: i. m. II. 9-10.;Яотал 1939.411. 175 C II. 240. szám. 1 '"'Darrouzès: i. m. 343., 336., 1. jegyz. 17 7 Datálásra ld. Guilland: i. m. 136.; Brand: i. m.94.; Ostrogorsky 1969. 431.; Darrouzès: i. m. 343. 1. jegyz. 178Darrouzès: i. m. 343., 345. 17 ' Talán az is a visszavonulásra késztette Bélát, hogy éppen ebben az időben Dalmáciában is nehézségei támadtak a velenceiek Zára elleni támadása következtében (G 63., 2183.).
