Századok – 1982

Folyóiratszemle - Grantham; J. T.: Hugh Dalton és a háború utáni nemzetközi rendezés: a munkáspárt külpolitikájának kialakulása 1943–44-ben 631/III

FOLYÓIRATSZEMLE 631 A pártviszonyok fejlődésében az 1917-es forradalom következményeit, a Kommunista Párt 1919-ben történt megalakulását tekinti döntő cezúrának. Igaz, a külső és a belső megrázkódtatás az USA-ban távolról sem került veszélybe, az adott szisztémán belül azonban mélyreható változások indultak meg. Az új tendenciák az 1920, 24, 28-as elnökválasztásokon már erősen megmutatkoztak. Az antiimperialista-szocialista alternatívától való félelem az uralkodó osztályt a demokratikus jogok erős korlátozására, éles antikommunista fellépésre, a polgári reakciós nacionalizmus új hullámának megindítására, s mindezzel egyidőben szociális reformok ígérgetésére, az osztályharmónia proklamálá­sára késztette. Nagy befolyásra tettek ugyanakkor szert a reakciós tömegszervezetek (1915-ben újjáéledt a Ku-Klux-Klan); s mindkét párton belül kiéleződtek az ellentétek, sőt időleges vezetési válság is kirobbant. Az 1929-33-as gazdasági krízis (a polgárháború utáni legmélyebb az USÁ-ban) újabb fordulatot vont maga után. Sor került a Demokrata Párt újjászervezésére, polgári-reformista jellegének megerősí­tésére. A New Deal bevezetésével választói bázisa alaposan kiszélesedett, s a munkásosztály nagy részének, elsősorban a szakszervezeteknek támogatását is sikerült megszereznie. Tanulmánya befejező részében Schäfer a kétpártrendszer megbontására irányuló kísérleteket mutatja be. Az első jelentősebb ilyen típusú próbálkozásra 1892-ben került sor, az elsősorban délnyugati farmerek demokratikus-antimonopolista tartalmú ún. populista mozgalmának keretei között. Mivel vezetőik a munkások bevonására azonban nem fordítottak figyelmet, jelöltjük (J. B. Weaver) az elnökválasztáson mindössze a szavazatok 8,5%-át szerezte meg. A balsikert követően a vállalkozást a Demokrata Párt néhány éven belül beolvasztotta. 1912-ben a polgári-liberális jellegű, a városi és falusi középosztály érdekeit megszólaltató Progresszív Párt jelent meg önálló erőként. Theodor Roosevelt vezette alapítói a Republikánus Párt konzervatív vonalvezetése ellen tiltakozva jutottak el a független szervezkedéshez, de Roosevelt viszonylag jó választási eredménye (27,4%) sem tudta megakadályozni a csoportosulás lassú vissza­áramlását az anyapártba. • A legszélesebb demokratikus választási szövetség, az ún. Conference of Progressive Political ^Action 1924-ben jött létre, mely a farmereket, a munkások jelentős hányadát, a legfőbb szakszerveze­teket fogta össze. Programjuk antimonopolista-demokratikus követeléseket fogalmazott meg (pl. a magas profitra kivetendő különadó). Elnökjelöltjük, Robert M. LaFallette (1917-ben szenátorként a hadbalépés ellen szavazott, fellépett a Szovjetunió elismerése mellett, 1923-ban személyesen járt Moszkvában) választási esélyeit azonban a demagóg antikommunista propagandahadjárat, s az 1924-ben meginduló gazdasági prosperitás egyaránt aláásta. Halála után a koalíció belső ellentétei kiéleződtek. Az alkalminak bizonyuló szövetség 1925-27 között felbomlott, támogatóinak döntő többsége Roosevelt új irányvonalához csatlakozott. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1981/1 22-34. о.) E. G. J. T. GRANTHAM: HUGH DALTON ÉS A HÁBORÚ UTÁNI NEMZETKÖZI RENDEZÉS: A MUNKÁSPÁRT KÜLPOLITIKÁJÁNAK KIALAKULÁSA 1943-44-BEN A Nagy-Britannia számára kedvezően alakuló katonai helyzet hatására a munkáspárt országos végrehajtó bizottsága 1943. június 23-án felkérte a nemzetközi albizottságot a jövőbeni külpolitikai vonal kidolgozására. A munkáspárt már 1939 szeptemberétől foglalkozott a háborús és békecélkitűzé­sek meghatározásával, különösen a koalíciós kormány 1940. májusi megalakulása óta. A háború utáni időszakra vonatkozó külpolitikai program kidolgozásában kiemelkedő szerepet játszott Hugh Dalton, aki már korábban fontos párt- és kormányzati funkciót látott el, és a tárgyalt időszakban kereskedelmi miniszter volt. Európával kapcsolatos nézeteit döntően meghatározta Német­ország iránti bizalmatlansága és félelme. Meggyőződése volt, hogy Németországot képtelenné kell tenni egy esetleges újabb agressziós háború kirobbantására, ezért hajlandó volt szétdarabolására, nagyméretű áttelepítésekre stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom