Századok – 1982
Folyóiratszemle - Hobsbawm; Eric interjuja Tony Ben-nel az angol munkásmozgalom jelenéről és múltjáról 632/III
632 FOLYÓI RATSZEMLE Dalton 1943. november 12-ére elkészítette első tervezetét. A tervezet javasolta Németország, Japán és Olaszország teljes lefegyverzését, az előbbi kettő katonai megszállását, Németország gazdasági és pénzügyi rendszerének nemzetközi ellenőrzését. Szükségesnek tartotta a brit-amerikai-szovjet együttműködés háború utáni folytatását. A német felelősség kapcsán még a hadiipari munkások és a bányászok megbüntetését is indokoltnak tartotta (később ez adott okot a legtöbb vitára). A háború utáni nemzetközi politikai szervezettel és a német egységgel kapcsolatban nem volt világosan kialakult álláspontja. A viták és érsszrevételek alapján a tervezet 1944 elején többször módosult, de a lényeg változatlan maradt. Az országos végrehajtó bizottság azonban nem fogadta el, átdolgozásra visszaadta. Az ellenvéleményt nyilvánítók (elsősorban H. Laski és P. Noel-Baker) nem kívánták Németország háború utáni túlzott gazdasági megterhelését. A nemzetközi politikai és gazdasági együttműködést egységes szervezetben kívánták megvalósítani, a győztes nagyhatalmak szerepének mérsékeltebb hangsúlyozásával. A kész dokumentumot, még mielőtt a munkáspárt 1944. decemberi évi konferenciája elé került volna, a munkáspárt balszárnyának számos képviselője támadta a NÉmetországgal szembeni túlzott merevsége miatt. A konferencia és a végrehajtó bizottság azonban nagy többséggel elvetette a különböző módosító indítványokat, és csak néhány csekély jelentőségű kiegészítést fűztek Dalton szövegéhez. Dalton sikere abban keresendő, hogy nem tért el a munkáspárt hagyományos külpolitikai elveitől. A béke fenntartását nemzetközi szervezetre és nemzetközi ellenőrző „rendőri erőre" kívánta bízni. A németellenes szakszervezeti vezetők és munkáspárti képviselők is támogatták. A „kemény vonal" megőrzésében Dalton személyes törekvései is nagy szerepet játszottak. A kiadott munkáspárti külpolitikai nyilatkozat feltűnően hasonlított a kormány elképzeléseihez. Felmerül a kérdés, hogy Dalton egyszerűen lemásolta-e a hivatalos külpolitikát, vagy pedig saját elképzeléseit érvényesítette-e. A különböző tényezők figyelemve vétele alapján úgy tűnik, hogy elsősorban saját németfóbiáját kívánta a párt hivatalos álláspontjává tenni. Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ez volt a munkáspárt utolsó olyan külpolitikai dokumentuma, amely akkor készült, amikor még nem volt kilátás az egyedül való kormányzásra. Az Attlee-kormány 1945-51 közötti tapasztalatai megmutatták azokat a korlátokat, amelyek a külpolitika kizárólag párton belüli kialakításából fakadnak. (Journal of Contemporary History, 1979. évi 4. szám, 713-730. о.) M. T. ERIC HOBSBAWM INTERJÚJA TONY BENN-NEL AZ ANGOL MUNKÁSMOZGALOM JELENÉRŐL ÉS MÚLTJÁRÓL A nyilvános beszélgetésre 1980. július 15-én a londoni egyetemen került sor. A nálunk jól ismert angol kommunista egyetemi professzor már megnyitóként olyan kérdéseket tett fel a Munkáspárt balszárnya politikai „vezérének", amelyek egyfelől Nagy-Britannia rendkívül mély gazdasági válságára figyelmeztettek. Hobsbawm egyenesen az 1930-as évek válsághelyzetével való szembeállítást tekintette már ekkor időszerűnek, másfelől arra kérdezett, hogy a Munkáspárt milyen alternatív reformterveket dolgoz ki. A beszélgetők között nem volt kérdéses a konzervatív kormány eltökélt munkásellenessége és antidemokratizmusa, de abban is megegyeztek, hogy ennek világos felismerése aligha következik be automatikusan, s általában semmiféle automatizmusra nem számolhatnak a Thatcher-kormány és a konzervatívok megbuktatásához. így abban a következtetésben is megegyeztek, hogy a Munkáspártot újra eleven hatóerővé kell tenni. A jelent vizsgáló beszélegetésben nagyon sokféle összehasonlításban kerültek elő a múlt kérdései, illetőleg párhuzamai. így a,válság, a munkanélküliség méreteinek összevetése ugyanúgy tanulságos az 1930-as évekkel, mint az, hogy a munkásmozgalom, méghozzá annak szocialista, illetőleg szakszervezeti áramlata egyaránt mennyiben változott, erősödött az 1930-as évekhez képest. A
