Századok – 1982

Történeti irodalom - Gazdasági elmaradottság; kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában (Ism.: Mérei Gyula) 600/III

612 TÖRTÉNETI IRODALOM A belső felhalmozás elégtelenségének fő oka az volt, hogy nagyobb részét állami kölcsönök révén elvonták a termelő felhasználásától, és a cári önkényuralom, valamint a nagybirtok létének megóvására fordították. Ez a két mozzanat azonban az államot vasútépítésre, bizonyos iparágak fejlődésének támogatására is serkentette. A külföldi kölcsönök azonban csak részben pótolhatták a belső felhalmozás improduktív célokra fordítását. A kapitalizmus horizontális terjedése valamilyen formában minden tőkés országra jellemző, ám Oroszországban sajátos tartalma volt. A horizontális terjedés követelményeként épültek ki az ország centrumát peremvidékeivel összekapcsoló vasútvonalak, gyors növekedésnek indultak a főbb iparágak, ám a földesúri nagybirtokok fennmaradása igen nagy kárt okozott az ország gazdasági-társadalmi fejlődésének. Az 1913-ig elért tőkés ipari fejlődés ellenére az oroszországi ipar továbbra is messze elmaradt a legfejlettebbekétől. (USA, Németország, Anglia). Egyes iparágak össztermelése azonban elérte Franciaországét (vaskohászat, gépipar, pamutipar, cukorfinomító ipar). Az egy főre jutó ipari termékmennyiség tekintetében azonban Oroszország Spanyolországgal állt egy szinten. 1900-1913 között jelentősen felgyorsult Oroszország ipari fejlődése. Ez az ütem sem volt elegendő a legfejlettebb ipari országokhoz viszonyított elmaradás csökkentésére. Az ipari fejlődés - Bovikin végkövetkeztetése szerint - a társadalmi viszonyok gyökeres átalakítása nélkül nem vezethetett el oda, hogy Oroszország elmaradott agrárországból ipari hatalommá válhasson, de megteremtette az átalakuláshoz szükséges feltételeket. A kötet valamennyi írásának közös jellemvonása, hogy a tőkés átalakulásra, az ipari forradalom meghonosítására irányuló eltérő eredménnyel járó kísérletek bemutatásakor egyaránt figyelembe veszik a belső és a külső tényezők hatását. Ugyanakkor mindenütt, ahol ez különösen nagy súllyal esik latba, ráirányítják a figyelmet elsősorban a külkereskedelemmel, a tőkekivitellel, az állami politikával, több ízben a vasútépítésekkel összefüggésben a nagyhatalmi politika, a nemzeti önrendelkezési törekvések -számos esetben az utóbbiak útját álló — bonyolult összefüggéseire. Ezzel nem csupán a nemzettudat, a nemzeti azonosulás kérdésének elmélyült vizsgálatára ösztönöznek, hanem - közvetve - a nemzeti azonosulásra neveléshez is hozzájárulnak. Igen sok továbbgondolásra késztető megfigyelésük, megállapításuk ösztönözheti mind a régebbi idők, elsősorban a 18. század második felétől a 19. sz. közepéig tartó évszázad, éppúgy mint a jelenkor kutatóit a gazdasági kérdések olyan megközelítésére, ahogy a kötet tanulmányainak szerzői, köztük is elsősorban Berend T. Iván és Ránki György tették. A tanulmánykötet nem csupán amiatt becses, mert fontos és - az elszakosodás miatt - még a kutatóknak is sok új információval szolgál, hanem mert korszerű látásmódra nevel. Amiatt pedig, mert az európai periféria kérdéseit területileg kiszélesítve és összehasonlítva tárgyalja, nemcsak a magyar, hanem — eddigi ismereteim szerint — a nemzetközi szakirodalomban is úttörő jellegű. Mérei Gyula