Századok – 1982

Történeti irodalom - Würthle; Friedrich: Dokumente zum Sarajevoprozess (Ism.: Szabó László) 613/III

613 TÖRTÉNETI IRODALOM FRIEDRICH WÜRTHLE: DOKUMENTE ZUM SARAJEVOPROZESS (EIN QUELLENBERICHT) (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs Ergänzungsband 9. Wien, 1978. 132 1.) DOKUMENTUMOK A SZARAJEVÓI PERHEZ Az 1976-ban elhunyt F. Wiirthle az 1914-es szarajevói merénylet körülményeivel foglalkozó munkáját 1975-ben jelentette meg, A nyomok Belgrádba vezetnek (Az 1914-es szarajevói dráma háttere) címmel. Az e műbó'l kimaradt forráskritikai összefoglaló szerepét tölti be a jelen kötet, amely a szerző' halála miatt befejezetlen maradt, de így is segítséget nyújthat a további kutatásokhoz, mint erre a kötet szerkesztői hangsúlyozottan utalnak. A szerző tudományos hagyatékának tekinthető az az ún. „Szarajevó-munkalevéltár", amelyben elhelyezte a témával kapcsolatos levéltári és egyéb források másolatait. Ez, a könyv kiadásakor még rendezetlen volt. A munka alapvető értéke a szarajevói merénylet irat- és memoáranyagának forráskritikai feldolgozása. A merényletre vonatkozó irodalmat a szerző csak a forrásanyag hitelessége szempontjából vizsgálta. A szarajevói merénylők elleni vizsgálat anyagának sorsa és forrásértéke elemzése során Würthle utal arra, hogy a rendőrségi vizsgálat anyaga eltűnt, de elképzelhető, hogy a Szarajevói Városi Múzeum mindmáig feldolgozatlan levéltárában lappang egy részük. Az igazságügyi vizsgálat anyaga fennmaradt, a jegyzőkönyvekről még az első világháború alatt hivatalos fordítást készítettek. Würthle szerint a Pfeffer vizsgálóbíró által készített jegyzőkönyvek jogszerűségük és pontosságuk következtében az egész ügy szinte legfontosabb dokumentumai. A vádirat és az ítélet rendelkezésünkre áll, a tárgyalási jegyzőkönyvekből azonban csak különböző, eltérő hitelességű másolatok maradtak fenn. Több jegyzőkönyv-variánst adtak ki, s a szerző az eltérő kiadványok forráskritikai elemzése alapján arra az eredményre jut, hogy azok közű! az 1954-ben Szarajevóban Bogicevic professzor által kiadott szöveg a legautentikusabb. Ez egy 1925-ös másolat alapján készült, melyet a tárgyalás gyorsíróinak egyike a nála maradt gyorsírásos feljegyzések alapján kiegészített és hitelesített. A szerző a merénylet körülményeinek feltárásához lényegesnek tartja az 1917-es szaloniki per idevonatkozó részeinek figyelembe vételét. Fontosnak tekinti az 1953-as belgrádi ún. revíziós pert, amelyben az 1917-ben kivégzett Dimitrijevic ezredest (Apiszt) rehabilitálták az 1917-es vádak alól: bebizonyosodott, hogy nem készített elő merényletet Sándor akkori szerb trónörökös ellen. A revíziós per kapcsán publikálták Dimitrijevicnek 1917-es nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy a szarajevói merényletnek egyik fő szervezője volt, és hogy a merénylet esetleges nagypolitikai következményeiről tárgyalt a belgrádi orosz katonai attaséval. Bár a szerző munkájának elsődleges célja a merénylet tényleges történetének feltárása, sajnos eközben visszatér a régi háborús felelősség vitához: bizonyítani kívánja, hogy a központi hatalmak kizárólagos szerepe a háború kirobbantásában csupán propaganda. A szerb kormány hivatalos részvételét a merényletben nem látja bizonyítottnak, de az államapparátus és mindenekelőtt a tisztikar egyes tagjaiét igen. Úgy véli, hogy a merénylet sikeres végrehajtásához segítségük nélkülözhetetlen volt. A háborús felelősség kérdése máig nehezíti a részletek tisztázását. Ebből a szempontból a szerzőnek az az álláspontja, miszerint az I. világháború alatt propagandacélból lefordított, és a két világháború között kiadott szerb iratok és a II. világháború alatt a III. Birodalom által felállított kutatócsoport által publikált szerb források nemcsak autentikusak - amit a jugoszláv kutatók sem vonnak kétségbe - , de összeállításukban sem túl tendenciózusak, problematikusnak tűnik. Mivel azonban mis szerbiai források nem állnak rendelkezésünkre, továbblépést csak a még lappangó iratok minél teljesebb kiadásától várhatunk ebben a kérdésben is. Szabó Dániel