Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
III. BÉLA ÉS BIZÁNC 55 Vlagyimir valóban visszanyerte trónját, s András herceg menekülni volt kénytelen Halicsból.147 Béla, akit már dalmát oklevelek Halics királya címmel illettek,14 8 a történtek miatt összeütközésbe került a lengyel uralkodóval; a magyar-lengyel konfliktusnak 1193-ban békekötéssel vetettek véget.14 9 III. Béla halicsi hódítása idején — eltérően az 1150-es évektől — magyarok és oroszok között vallási ellentétek is jelentkeztek.1 so Lehet, hogy a magyar feudális urak részéről ezek összefüggésben állottak azzal a pápai politikával, „amelynek célja a szkizmatikus oroszoknak a római katolikus egyház fennhatósága alá vonása volt".15 1 A magyar katolikus klérus III. Béla idején is határozottan szemben állott az ortodox görög egyházzal. Ezt mutatja, hogy Miklós esztergomi érsek ellenállása miatt III. Bélának nem sikerült meghonosítania Magyarországon a keleti egyházhoz tartozó rilai Szent Ivánnak, a bolgár származású remeteszentnek a kultuszát az 1183—1187 közötti időben.152 Az 1190-es évek elején Jób esztergomi érsek dogmatikai vitát folytatott II. Iszaakiosszal, amelyben a császár ortodox véleményével szemben a magyar főpap a római katolikus felfogást képviselte és védelmezte.15 3 III. Béla uralkodása második időszakában is jó kapcsolatok állottak fent a királyi udvar és a pápai kúria között. Erre vall, hogy 1192-ben I. László király kanonizációja pápai engedéllyel ment végbe.15 4 Nyilván Bizáncban is tudtak a pápa és a király között kialakult jó viszonyról, s feltehetően ezzel magyarázható, hogy 1193-ban a baszileusz a pápa közvetítésére is igényt tartott a magyar—bizánci konfliktus rendezéséhez.15 5 Mindezek ellenére is erős túlzásnak tartjuk azokat az állításokat, melyek szerint a magyar király Halics elfoglalásával, de általában egész külpolitikájával a pápai politikát szolgálta, s hódító háborúi „a pápai világuralmi törekvéseket is előmozdították", mert ,.külpolitikájának egyik fő vonása ... a pápai politikához való alkalmazkodás volt".156 Nem hisszük, hogy III. Béla lett volna ebben az időben a pápaság nagyhatalmi törekvéseinek egyik legfőbb harcosa,157 s az sem igazolható, hogy az ő uralkodása idején növe-141 Hod inka: i. m. 303.; G 1078., 1313., 1602., 2290-2291. - A halicsi harcokban részt vevő várjobbágyok közé tartozott Ceka is, akit III. Béla a királyi serviensek közé emelt (Szentpétery /.. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/1. Bp., 1943. 1 829. szám). 148 C II. 217. és 231. szám. 14 9 G 1313, 1603. - Ld. még G 669., 1078., 2291. 1 s "Hodinka: i. m. 297., 301. '5 'ET 103. 152 Végül is a magyar uralkodó 1187-ben visszaküldte Szófiába rilai Szent Iván ereklyéit. (Ivanov: i. m. 107.; G 707.). - Természetesen nem igazolható az az állítás, mely szerint a rilai szent ereklyéinek Esztergomba szállíttatása a keleti és a nyugati egyház között unió megteremtésére szolgált volna (vö. Bödey J.: Rilai Szent Iván legendájának magyar vonatkozásai. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1940. 218- 220.) Egyébként elhibázott az a nézet, hogy ti. rilai Szent Iván ereklyéit először II. István hozta volna el 1127-ben Magyarországra, majd II. Béla 1137-ben küldte volna Szófiába vissza (ld. Moravcsik 1953. 90.; Timkól.: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Bp., 1971. 410.). A bolgár szent relikviáinak elhozatalára és visszaküldésére csak egyszer, mégpedig III. Béla uralkodása alatt '•érült sor. 15 3Darrouzès: i. m. 190-201. 1 '4 Pau 1er: i. m. I. 362.;Marczali: i. m. 131. 1 ss Darrouzès: i. m. 343-345. 1 56 ET 103., 105. 15 7 Ld. Bart ha: i. m. 118.
