Századok – 1982

Történeti irodalom - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Ism.: Mező András) 595/III

595 TÖRTÉNETI IRODALOM KISS LAJOS FÖLDRAJZI NEVEK ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 727 1. A helynévkutatás eredményeinek számontartása Pesty Frigyes múlt századbeli megalapozó tevékenysége óta a történettudomány legbensőbb érdekei közé tartozik. A hely mint az ember, a nép életének színtere és a név mint a kettejük között levő viszony kifejeződése, roppant szoros kapcsolatban van egymással, s e viszonynak mindig van történeti mondanivalója. Ebben az értelemben a helynévnek a történettudomány számára forrásértéke van, amelynek kellően óvatos és körültekintő hasznosításával - ma már kijelenthetjük - nélkülözhetetlen ismeretekhez juthatunk mind az egyes települések, mind pedig az egész nép múltjáról, sorsuknak alakulásáról. A helynevek mondanivalóinak történettudományi kiaknázása, a századunk első felében sem lankadó figyelem után, az ötvenes évek óta lett történészeinknek elsősorban az Árpád-korra és a magyar középkorra vonatkozóan egyik legkedveltebb módszeres eljárása. Györffy György és mások neve, valamint a történész közvélemény körében jól ismert műveik sora mutatja a történettudomány jelenlétét és jelentőségét a magyar hely névkutatásban. A helynevek történeti hasznosításának azonban elengedhetetlen feltétele a nevek nyelvészeti értelmezése, a névmagyarázat, azaz a névadást motiváló tényezők feltárása. A magyar névtudománynak - kialakulásától fogva egyik legkedveltebb módszeres eljárása volt a névfejtések készítése. Ezek azonban a leggyakrabban egyes nevekre, ritkábban a valamilyen szempontból összetartozónak vélt névcsoportokra korlátozódtak, és a lehetséges fórumok rengetegében elszórtan láttak napvilágot. A helynevek iránt a mai korban megnyilvánuló sokirányú érdeklődés kielégítésében alapvető fontossága van tehát egy olyan műnek, amely a földrajzi nevek mennél szélesebb körének származtatását kiforrott elvek alapján, az egyes népek névadási szokásainak ismeretében, a földrajzi objektumok első (legkorábbi) történeti adatainak feltárásával szótárszerű összegezésben végzi el. A magyar névtanban az előttünk levő könyv, Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára c. szintézise az első olyan, a nemzetközi összevetésben is úttörő jelentőségű alkotás, amely messzemenően figyelembe vette a társadalom igényeit a feldolgozandó nevek kiválasztásában, széles körű gyűjtéssel törekedett a nevek adatolására, és a mai kor tudományossága által támasztott névfejtési szempontoknak következetesen igyekezett megfelelni. A mű élén álló tájékoztatóban előbb a vállalkozás indokoltságáról olvashatunk, majd szó esik a szótár előzményeinek tekintett két munkáról, Pesty Frigyes „Magyarország helynevei. . ." c. torzóban maradt vállalkozásáról és Virágh Rózsa „Magyar helységnevek eredete" c. szűkszavú összegezéséről. A recenzensnek ezen a ponton különvéleménye van:a történeti-etimológiai helynévszótár műfajában közelebbi rokonsága alapján sokkal inkább tekinthető előzménynek Kniezsa István „Kelet-Magyarország helynevei" c. dolgozatának szótári része és a „Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára" c. könyvecske, amelyet Németh Péter szerzőtársammal 1972-ben jelentettünk meg. A továbbiakban a szótár keletkezéstörténetéről kapunk tájékoztatást. Kiss Lajos 1970-ben vállalkozott a téma kidolgozására, még abban az évben elkészítette a szótár tervezetét, megkezdte a szócikkek írását, s az 6850 névcikk kidolgozásával 1976 márciusára el is készült. A névcikkek e tömege önmagában is lenyűgöző, a szótár azonban még ennél is több név és névváltozat magyarázatát tartalmazza. Nem kaptak ugyanis önálló szócikket az alternatív névváltozatok, az objektum más-más történeti rétegekbe tartozó helynévi szinonimái, hanem ezek egyetlen cikkbe tömörülnek, és megtalálásukat a megfelelő betűrendi helyen álló utalások teszik lehetővé. Az A betűvel kezdődő nevek önálló szócikkeinek száma pl. 336, ugyanitt azonban 133 utalónév is van. Ha föltesszük, hogy az önálló cikkek és utalások aránya megegyezik ezzel az egész műben, azt kapjuk, hogy a könyv több mint 9500 név és névváltozat eredetével foglalkozik. A tájékoztató szól ezután a fölvett nevek kiválogatásának szempontjairól. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen tényező, amely miatt a napi- és hetüapokban elmarasztalás érte a szerzőt, mert a sok tekintetben mechanikus válogatás következtében a magyar művelődéstörténet szempontjából nagy