Századok – 1982

Történeti irodalom - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Ism.: Mező András) 595/III

596 TÖRTÉNETI IRODALOM jelentőségű Kárpát-medencei helynevek maradtak ki, illetőleg ezek rovására olyanok felvétele is megtörtént, amelyek származásának ismerete a jövőben sem igen lesz része általános műveltségünknek (pl. Acre, Ayutthaya, Birobidzsan, Bretton Woods, Kizilirtnak stb.). A névcikkek felépítése a történeti-etimológiai szótárak megszokott rendjét követi. A címszóként álló helynév után a földrajzi objektum lokalizálása, a címnév első előfordulása, továbbá az alapnév első említése (ha ez nem esik egybe a címnéwel), majd pedig a származtatás tömör összefoglalása következik. A szerző minden adatot dokumentál, pontosan és körültekintően hivatkozik a névfejtésbeli előzményekre, meglehetősen sokszor alternatív magyarázati lehetőségekre is rámutat, illetőleg máskor határozottan elutasítja a korábbi irodalom helytelen próbálkozásait. A szótár következő részében a „Forrásjelzések és egyéb rövidítések" cím után betekintést nyerünk abba a sokszínű és hallatlanul gazdag műhelybe, amely a szerző munkaeszközeit tartalmazza: vannak itt szépirodalmi művek, útleírások, térképek,oklevéltárak, szép-és szakirodalmi folyóiratok, monográfiák és más műfajok képviselői a hazai és a nemzetközi szellemi élet termékeiből egyaránt. E bevezető, útmutató jellegű részek után a helynévszótár névcikkei következnek szoros betűrendben. Az olvasó számára megnyugvást szerez ezek szerkezeti állandósága, egyenletesen magas színvonala, világos stílusa, a viszonylag sok, de többnyire ismétlődő rövidítések ellenére is meglevő olvasmányossága, a szakirodalomra való utalások gazdagságából is eredő fedezete. Egyáltalán csodálatra méltó a szerző mértéktartása, fegyelmezettsége és széles körű tájékozottsága mind az adatok közlésében, mind a magyarázatok megfogalmazásában, mind pedig a névcikkek végén levő irodalomjegyzék összeválogatásában. Ezek alapján megbocsátható az a kedves bőbeszédűség, amelyre egy-két névcikkben rábukkanunk. A Gellérthegy megfejtése pl. aligha kívánná meg a következő terjedelmet: „A vértanúhalált halt Gellért csanádi püspökre emlékeztet, akit 1046-ban Vata pogány lázadói taligára tettek, és a Kelenföldi hegyről letaszítottak. Mivel még mindig lélegzett, mellét lándzsával átszúrták, fejét pedig egy kövön szétverték." A következőkben megjegyzéseket fűzök néhány névcikkhez. Ezek többsége kronológiai helyesbítés, néhányszor rámutatok másféle magyarázatbeli lehetőségekre, megint máskor pedig újabb forrás vagy a szerzőtől nem idézett hely adatának megemlítésével igyekszem erősíteni vagy gyengíteni a FNESz-ben található álláspontot. (A megjegyzést kiváltó helynév után a FNESz megfelelő oldalának számát közlöm. Az összevethetőség kedvéért magam is Kiss Lajos rövidítéseit használom. A teljes címleírásra csak ekkor kerül sor, ha a forrást a FNESz szerzője még nem használta vagy nem használhatta.) Álmosd (48). Az 1138/1329: Almus dux helyett a valószínű névadót kellett volna idézni. Egy bizonytalan hitelű oklevél szerint ugyanis 1261-ben a Marót nembeli Almus fia Cyrill ispán tulajdonában volt a falu. (Sztp. KritJ. 2/1: 8). - Alsódobsza (49). A Dobsza származtatásához meglehetősen kétes értékű a kései, 1504-ből adatolt Emerico Dobsa (OklSz.) vezetéknév. Ez ugyanis legalább olyan valószínűen lehet helynévi eredetű. Felsődobsza 1220/1550-beli Bubucya adata alapján esetleg arra gondolhatunk, hogy a régi Dobica (1166: Sztp. KritJ. 1: 36) vagy a Dubuz ~ Doboz személynév -a képzős formája rejlik benne (vö. 1221 : Doboz szn.: uo. 123). - Alsónémedi (50). Esetleges személynévi előzményéhez 1. 1211: Nimed, jobbágy Fotud birtokon (PRT. 10: 510). - Andráshida (55). A helység neve eredetileg Lovászi v. Lovász volt (1211 : Louazy. 1426: Lowaz alio nomine Andreashida: Csánki 3: 28), amely még később is előfordul (1431: Louascy), más vagylagos névvel is (1437: Sevenfalua al. nom. Louazy. uo.). Bács (71). A Bács-Kiskun megye névmagyarázatában utalni kellett volna arra, hogy a megye tkp. jogosulatlanul viseli a Bács-elemet. A mai megyéhez ugyanis az egykori, ugyancsak egyesített Bács-Bodrog vármegyének bodrogi részei tartoznak, a régi Bács vármegye egészében Jugoszláviába esik. Ugyanígy a hivatalos névadás tévedései a Bácsalmás, Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsszentgyörgy, Bácsszőlős nevek előtagjai. Bácsbokod (71-2). A szerb Bikity névváltozat előzménye inkább a régi Bükedegyházból (vö. 1341: Bukedeghaza: Györffy 1: 714-5) elvont *Bükedegy- lehetett (vö. Hímesegyház > Emuzsity, Feketeegyház > Feketics, Szegedegyház > Szekity stb.). Baktalórántháza (79"» Lórántháza korábbi neve Litér volt (1321 : Lyuder: AnjouOkm. 1: 663). - Bátmonostor (94-5). н helységre és névadójára az 1270/1350-belinél korábbi adatot is idézhetünk, s aszerint a magyarázatban