Századok – 1982

Tanulmányok - Hanák Péter: A tőkés vállalkozótól a hivatásos menedzserig 577/III

Hanúk Péter A TŐKÉS VÁLLALKOZÓTÓL A HIVATÁSOS MENEDZSERIG* Témánk nem csupán történeti érdekű, hanem időszerű is. A családi (egyéni) vállalkozás és a hivatásos menedzserek által vezetett vállalat célszerűsége, hatékonysága, a kettő kölcsönös kapcsolata manapság nemcsak a tudományos kutatás, hanem az aktuális formakeresés kérdése is. Ezért a címben megadott „tói—ig" helyett, a lineáris fejlődést és egyirányúságot sugalló kérdésállítás helyett inkább a két rendelkezési és vezetési forma közti kölcsönhatásra szeretném a figyelmet irányítani. A téma szakirodalmából — közte a kongresszusra benyújtott referátumokból — világosan kitűnik a vállalatfejlődés három tendenciája. 1. A tulajdon és a rendelkezés formája nagy mértékben függ a vállalat nagyságától, technikai színvonalától, az iparágtól, a gyártmányszerkezettől, a vertikalitás fokától. 2. Az elmúlt évszázad elég világosan kibontakozó történeti tendenciája — a tulajdonformától függetlenül — a vezetés szakszerűvé válása. Ez részben a szakadatlan technikai fejlődés, másrészt az egyre bonyolultabb piaci viszonyok és állami szabályozások következménye, összefügg a századunk első felében sok helyütt, főként a vezető tőkés országokban előrehaladó koncentrációval is: a nagy bankok, konszernek s az állami vállalatok jól képzett, ügyes menedzsereket állítanak üzemeik és kombinátjaik élére. 3. Bebizonyítható az is, hogy az egykori tőkés családok befolyása, ha közvetlen rendelkezésük megszűnt vagy visszaszorult is a részvénytársaságok, a mammutvállalatok korában, különböző közvetett formában hosszú időn át megmaradt. A nagy tőkés dinasztiák, mint részvényesek, beleszólhatnak a stratégiai döntések meghozatalába, a menedzserek kiválasztásába. Az elmúlt évtizedek során egyébként is bomlástendenciák láthatók a monopóliumok világában, és halványulnak a különbségek a tulajdonos által és a menedzserek által ellenőrzött vállalatok között. E tendenciák egyetemes érvényességét tanúsítják a magyarországi adatok is. Az iparosodás kezdeti szakaszában a preindusztriális üzemformák gyengesége miatt különösen nagy szerepet játszott a kereskedelmi tőke. A modernnek tekinthető tőkés vállalkozások jelentős része — és éppen a maradandó iparágak kifejlődése — a terménykereskedelemben meggazdagodott burzsoázia alapítása volt. A kereskedőtőkések erejéből azonban többnyire csak a kezdeményezésre, az alapításra és a meghonosításra futotta, a nagyvállalatok zöme hamarosan társasággá alakult. Az elmaradott agrárországban a krónikus tőkeszegénység és hitelhiány miatt korán meghonosodott a részvénytársasági forma. *Az 1982. augusztusában tartott budapesti gazdaságtörténeti világkongresszus egyik szekciója „A családi vállalattól a hivatásos vállalatvezetésig" (From Family Firm to Professional Management) témát vitatta meg. Erre készült ez a korreferátum.