Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
52 MAKK FERENC Ennek a nagy horderejű koncepcióinak forrásos alapját mindössze egy, 1185 végén keletkezett egyházi zsinati határozat képezi. Eszerint a konstantinápolyi zsinat nem járult hozzá ahhoz, hogy Andronikosz Lapardasz özvegye, Theodora Komnéné — az apácafátylat levetve - visszatérjen a világi életbe, s Magyarország királyának felesége legyen.121 Üjabb kutatás kiderítette, hogy itt nem Manuél nővéréről, hanem ennek ugyancsak Theodora nevű unokájáról van szó. Maga a nagyanya már 1157 előtt meghalt.122 Úgy gondoljuk, hogy ilyen szerény forrásos alapon nem lehet III. Bélának perszonáluniós törekvést tulajdonítanunk. A mi véleményünk szerint a megözvegyült III. Béla bizánci házasságkötésre irányuló kísérlete másként függ össze az 1185-ös év második felének eseményeivel. 1185 augusztusa végén a bizánci birodalom válságos helyzetbe jutott, hiszen a normann invázió közvetlenül Konstantinápolyt fenyegette. II. Vilmos hadainak közeledésére a fővárosban felkelés tört ki, amely megbuktatta Andronikoszt, és szeptember 12-én Iszaakiosz Angeloszt ültette a trónra. II. Iszaakiosz minden lehetséges erőt mozgósított a normannok ellen Alexiosz Branasz, a kiváló hadvezér irányítása alatt.123 Ugyanakkor a baszileusz a birodalom észak-balkáni területeinek biztosítása érdekében tárgyalásokat kezdett III. Bélával, s követei révén feleségül kérte a magyar király 10 éves leánya kezét.124 III. Béla, aki minden bizonnyal attól tartott, hogy Bizánc normannok általi meghódítása következtében teljesen megváltoznak a balkáni erőviszonyok, elfogadta az új baszileusz közeledését. A kölcsönös érdekek alapján 1185 őszén magyar—bizánci szövetség jött létre.1 25 III. Béla és II. Iszaakiosz megegyeztek abban, hogy a bizánci császár feleségül veszi a magyar király Margit nevű leányát, s hozományul megkapja a magyarok által megszállva tartott bizánci területeket.126 Cserében feltételezhetően II. Iszaakiosz 121 J. P. Migne: Patrologia. Series Graeca 137. col. 1132. B-C. - Datálására Id. V. Grumel: Les regestes des actes du patriarcat de Constantinople I. Les actes des patriarches, Fase. III. Les regestes de 1043 à 1206. 1947. 176. 122 L. Stiernon: Notes de titulature et de prosopographie byzantines. Theodora Comnène et Andronic Lapardas sébastes. Revue des Études Byzantines, 1966. 94 95.; R. Kerbl: Byzantinische Prinzessinnen in Ungarn zwischen 1050-1200 und ihr Einfluss auf des Arpadenkönigreich. Wien, 1979. 148-150. 13 3Hecht: i. m. 85-86.: Brand: i. m. 70.; Ostrogorsky 1969. 424. 12 4N 368. - Ansbertus szerint Iszaakiosz császár „országa megerősítése céljából vette feleségül Magyarország királyának, Bélának leányát" (G 294. 1.). Ez az adat tehát kifejezettén hangoztatja, hogy a házasság II. Iszaakiosz császár helyzetének erősítését szolgálta, s felhívja a figyelmet - legalábbis bizánci vonatkozásban - a dinasztikus kapcsolat politikai hátterére. 12 5 II. Vilmos szicíliai királynak messzetekintő expanzív tervei voltak. Nemcsak a bizánci császárság elfoglalására tört, hanem Keleten és Afrikában is ki akarta terjeszteni a dél-itáliai normannok uralmát. Hódító célkitűzései zavartalan megvalósítása érdekében Barbarossa Frigyeshez közeledett. Ennek eredményeként német-normann dinasztikus kapcsolat jött létre: I. Frigyes idősebb fia, Henrik, akit a császár utódaként már 1169-ben királlyá koronáztak, 1184 őszén eljegyezte Konstanciát, a normann királyság kijelölt örökösnőjét. II. Vilmos ily módon kívánta a Bizánc elleni háború idejére országát nyugatról fedezni. Nem alaptalan ama feltételezés, hogy az 1185 őszén létrejött bizánci-magyar szövetség a német-normann szövetség ellensúlyozását is hivatott volt szolgálni. Minderre ld. Chalandon 1907. 385-389.; R. Guilland: Byzance et les Balkans sous le règne d'Isaac II Ange (1185-1195). Actes du XIIe Congrès d'études byzantines II. Beograd, 1964. 125, \ Hampe: i. m. 210-212.; Jordan: i. m. 157. 126 A. Theiner: Vetera monumentaSlavorum meridionalium históriám illustrantia . . . I. Romae, 1863. 36. Ld. még CD II. 437. - Ezzel függnek össze a Pozsonyi Évkönyv tudósításai, melyek szerint
