Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
III. BÉLA ÉS BIZÁNC 53 hivatalosan is lemondott az évek óta magyar kézen levő Dalmáciáról és Szerémségről.12 7 A megállapodás létrejöttekor Béla megismételte 1172. évi szófiai esküjét, amely Nemanja fejedelem Bizánc-ellenes politikája miatt is aktuális volt.12 8 Úgy gondoljuk, hogy ekkor, tehát 1185 őszén, kérte meg Béla király Manuél császár 30 év körüli nőrokonának kezét. A konstantinápolyi zsinat azonban 1185 végén szigorúan egyházjogi okok miatt — ugyanis Theodora már felszentelt apáca volt, s emiatt nem léphetett házasságra - „nem engedélyezte, hogy [Theodora] életmódját megváltoztassa, és Magyarország királyának felesége legyen".129 A magyar—bizánci kapcsolatok alakulására azonban ennek semminemű hátrányos hatása nem volt. A létrejött magyar—bizánci megegyezés lehetővé tette, hogy a görögök teljes erővel a normannok ellen fordulhassanak. Alexiosz Branasz serege 1185. november 7-én nagy vereséget mért II. Vilmos hadaira, s ez fordulópontot jelentett a háború történetében. Az év végére II. Vilmos elhagyta a Balkánt.130 Iszaakosz Angelosz császár pedig 1185-1186 fordulóján házasságot kötött Béla leányával, Margittal.13 1 Ugyanebben az időben III. Béla feleségül kérte II. Henrik angol királytól annak unokáját. Oroszlán Henrik herceg Matild nevű leányát. Miután az angol udvarban nem fogadták kedvezően Béla ajánlatát, a magyar uralkodó megkérte II. Fülöp francia király nővérének, Capet Margitnak kezét. 1186 nyarán e házasság létre is jött.132 Feltehető, hogy e dinasztikus kapcsolattal III. Béla a német birodalom hátában akart a francia király személyében potenciális szövetségest biztosítani a maga számára.1 33 Ezekben az években a német-magyar viszonyt feszültté tette Béla nyugati irányú expanziós politikája, melynek során a magyar király a stájer hercegség egy részére tartott igényt. A területi vitában nemcsak a Stájerországgal szövetséges Ausztria hercege, hanem 1187-ben I. Frigyes császár is Béla ellen foglalt állást.1 3 4 1187-ben Dalmáciában is konfliktusa támadt III. Bélának. Velence, miután 1187 elején sikerrel rendezte kapcsolatait a bizánci császársággal,135 1187 őszén kísérletet tett az 1186-ban Barancsban fogságban tartott Eufroszinát 1187-ben bizánci száműzetésbe küldték (SRH I. 127.) Feltehetően arról lehet szó, hogy a már korábban - 1177 táján — börtönbe zárt Eufroszinát III. Béla 1186-ban Barancson keresztül Bizáncba száműzte. Nyilvánvalóan a száműzetés Barancs bizánci kézre adásával - 1186-ban — vette kezdetét. A király anyja még ugyanabban az évben Jeruzsálemben apáca lett a johannitáknál (CD II. 230. 1.). További sorsára ld. Györffy Gy.: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-történeti Osztályának Közleményei II. 1952. 3^9. 1 2 7 El kell ismerni, hogy erről a mozzanatról egyetlen forrás sem tesz említést. Emiatt van olyan álláspont, mely szerint Bizánc nem mondott le a kérdéses területekről, főleg Dalmáciáról nem (J. Ferluga: Vizantiska uprava u Dalmaciji. Beograd, 1957. 147. 1.). Mi azonban azoknak a nézetét tartjuk megalapozottabbnak, akik úgy vélik, hogy a rendkívül válságos helyzetben levő II. Iszaakiosznak a magyar szövetség biztosítása érdekében tudomásul kellett vennie s el kellett fogadnia a ténylegesen kialakult viszonyokat (Moravcsik 1933. 527.; Urbansky: i. m. 123.) 12 *Darrouzès: i. m. 343. 12 9 Ld. 121. jegyz. 130 Chalandon 1907. 413.; Brand: i. m. 170-171.; Ostrogorsky 1969. 426. 131 N 368.; G 62., 294., 1054.; SRH I. 127. 132 G 581., 1034., 1054., 1101., 2032., 2059. 133 Laurent: i. m. 123.; Vajay Sz.: Az Árpád-kor uralmi szimbolikája. Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk. Horváth J. és Székely Gy. Bp. 1974. 371. 126. jegyz. 134 CD VII/4. 67. - Ld. még Pauler: i. m. II. 2.-Huber: i. m. 261-263. 13S N. P. Szokolov: Obrazovanyije venyecianszkoj kolonyialnoj imperii. Szaratov, 1963. 310.
