Századok – 1982

Tanulmányok - Niederhauser Emil: Jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában 562/III

Niederhauser Emil A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS KELET-EURÓPÁBAN Már a cím is félrevezető és pontatlan. Kelet-Európa-fogalma még a magyar tudományosságban is erősen vitatott, sokféle értelmezést kapott, nem is beszélve a külföldi tudományosságról. De ha ettől el is tekintünk, s a továbbiakban „az Elbától keletre" eső európai területeket beleértjük, az oszmán birodalom európai részeivel együtt, marad a jobbágyfelszabadítás pontatlan fogalma. Itt is az elnevezések különbözőségével kezdhetjük, mint néhány évvel ezelőtt Király K. Béla, aki kellő óvatossággal csak a kelet-közép-európai jobbágyok emancipálásáról beszélt. A magyar nyelvben és a történetírásban a jobbágyfelszabadítás fogalma az általánosan használt, mert ez ad kellő hangsúlyt az 1848-ban kitört forradalomnak, amely ezt a kérdést is megoldotta. A Habsburg-birodalom egykori területeiből kikerült mai államokban ugyancsak az ennek megfelelő kifejezés használatos, az NDK történészei is ezt emlegetik néha, de gyakrabban az agrárreform kifejezést. Ezt szokták használni Románia vonatkozásában is. A szovjet történettudományban a parasztreform kifejezés gyökeresedett meg. Az egykori oszmán birodalom területén lévő államok többnyire semmiféle elnevezést sem használnak, mert a nemzeti függetlenség elnyeréséről vagy visszaszerzéséről beszélnek, s ennek kapcsán kerül szóba a parasztok földtulajdonhoz juttatása. De olykor agrárforradalomról is esik szó. A lengyel történészek az egykori Orosz-Lengyelország, az ún. Lengyel Királyság viszonyaiból kiindulva csak a parasztok földtulajdonhoz juttatásáról írnak, utalva ezzel is arra, hogy az itteni változás idején nem voltak már lengyel területen jobbágyok. Ez az utóbbi mozzanat jó néhány más területen is felvetődhet, legalábbis egyes paraszti rétegek vonatkozásában, az oszmán birodalom rájáit sem szokták a szó európai értelmében jobbágynak tekinteni. S ha a nemegyszer évtizedekre elhúzódó reform további, országokon és tartományokon belüli sajátosságaira is kitérnénk, még további kételyek vetődhetnének fel. És mégis — a nagy különbségek ellenére, melyekre a következőkben még utalunk — van valami közös, ami ezeket a változásokat, reformokat, forradalmakat összeköti. A 18. század utolsó évtizedei és a következő század első két harmada — a jobbágyfelszabadítás megvalósításának évtizedei — ebben a néhány nagy birodalom között megosztott, de ezeken belül és alul roppant tarka Kelet-Európában - lényeges módosulást hoztak az agrárviszonyokban, márpedig ez az egész terület ekkoriban még lényegében mezőgazdasági jellegű volt, a kézművesség és a nagyipar csekély kezdeteivel. A változás jellegének megítélését, értékelését hagyjuk a dolgozat végére. Kíséreljük meg, madártávlatból, a folyamat lényegének a megragadását. Az agrárviszonyokból kell kiindulnunk, pontosabban a földtulajdon-viszonyokból. Az alábbiakban még jelzendő különbségeken túlmenően az általános vonás: a művelés