Századok – 1982
Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III
AZ ANGOL IPARI FORRADALOM KÉRDÉSÉHEZ 557 képest erősebb és rendszeresen azonos minőségű fonal előállítására került sor.) Az óriási kínálat a gyártás növekedését újból és újból napirendre tűzte. A kézi szövés, igaz, sokkal hosszabb ideig tartotta magát, mint a fonás, és még akkor is virágzott, mikor a kézi fonás már kuriózummá vált. A gép szövőszék elteijedése lassúbb, bár sok vonatkozásba drámaibb folyamat volt. A technikai nehézséget inkább csak az 1830-as évekre tudták leküzdeni, mikor is egy fiúcska két szövőszékkel már tizenötször annyi szövetet tudott előállítani, mint a legjobb kézi szövőszékkel dolgozó iparos. Hamarosan megoldották, hogy egy személy még további szövőszékeket kezelhessen, aminek következtében a termelékenység még tovább növekedett. A gyapjú már távolról sem volt olyan sikeres, mint a pamut. Ismeretes, hogy a 18. században még ez az iparág volt a domináns, mi több, az első találmányok itt is jelentkeztek, mint például Kay repülőorsója, de a 18. század végén már nem tudta felvenni a versenyt a sikeres pamuttal. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy a gyapjú drágább volt, mint a pamut, de emellett az is, hogy technikai okokból a gyapjúnál a fonás gépesítése is később következett be. A gépek a kézi fonásnál, még inkább a kézi szövésnél lassabban mozogtak. A gyapjúiparban még 1836-ban is csak 2768 gépi szövőszék volt, számuk 1856-ig 35 298 darabra futott fel. Az ipari forradalom lényegét nem értenénk meg, ha csak a textilipari termelés és fogyasztás összefüggéseit néznénk, és nem vennénk figyelembe, hogy kumulatív folyamatról van szó. A textilipar fellendülése ugyanis egyidejűleg idézte elő a gépipar és a vegyészeti ipar fellendülését is. Mind több és több gépre volt szükség, a gépek előállításához mind több vasra és szénre. A textilipar gépszükségletének keresletteremtő hatásáról rendelkezünk bizonyos számadatokkal. Ezek szerint az Angliában 1855 és 1895 között működésbe lépett mintegy 10 millió pamutfonó-orsó (egyharmada régi, elavult gépek pótlására szolgált) „valamivel több mint 316 000 T vasat igényelt"2 4 . Ehhez természetesen a többi iparág fonóorsó-, valamint szövőszék-szükségletét is hozzá kell számítani, s ezt összességében már 1 millió tonnára lehet becsülni. (Ez a számítás nem tartalmazza a textiliparral kapcsolatos közvetett vasfogyasztási szükséglet növekedését.) Emellett a textilipari gyárak létrehozása gyökeresen megváltoztatta az ipar térbeli elhelyezkedését. A Verlag-rendszer vidékre, kis műhelyekre alapozódott termelését a városok nagy textilgyárai vették át, és az ezzel együtt járó városiasodási folyamat közvetlenül is növelte a nehézipar termelését. Hiszen elég itt arra utalnunk, hogy a 19. század negyvenes éveiben a 30 millió tonnára rúgó angol széntermelés — mely a világ termelésének nagyobbik felét tette ki —, mintegy kétharmada részben angol háztartások tüzelőanyag-szükségletét szolgálta. És nem szükséges hangoztatni, hogy a szén a városban, az ipari vidékeken szorította ki a fát, amely falvakban, mezőgazdasági körzetekben Gépi szövőszékek száma Angliában 1813 1829 1833 1850 2 400 55 500 100 000 25 0 0 00 2A P. Bairoch: Revolution industrielle et sous-dévelopement. Paris, 1974. 95.
