Századok – 1982

Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III

558 RÁNKI GYÖRGY változatlanul megőrizte vezető szerepét.2

5

Szenet persze a vasipar is egyre nagyobb mennyiségben igényelt, ahogy a faszéntüzelést a modern koksztüzelésű kemencék kiszorították. Igaz, a kapcsolat kölcsönös volt, hiszen már utaltunk rá, hogy a gőzgép felfedezésében és alkalmazásában az egyre mélyebb szénbányák technikai nehézségei leküzdésének volt lényeges szerepe. A széntermelés alakulása2 3 ezer T 1750 5 000 1780 6 000 1800 11 000 1820 17 000 1850 49 000 Természetesen a széntermelés fokozódása a 19. század közepétől már elválaszthatatlan a közlekedésnek a vasút által történt forradalmasításától - melyre később még visszatérünk. Az is bizonyos viszont, hogy a 19. század elején a háztartások szénszükséglete mellett mindinkább a kohászat volt az az iparág, mely a széntermelés fokozását igényelte. Utaltunk már arra, hogy a koksztüzelésre való áttérés lényegében az 1780-as évekre esett. 1788-ban 53 koksztüzelésű kohó a vastermelés 79, 1806-ban 195 kohó 97%-át (200 000 T) adta.2

6

1756 után Angliában már nem építenek faszéntüzelésű kohót, és a 19. század elejére a vastermelés szinte kizárólag a szénre települt, és természetesen már gőzgéppel számolt mint hajtóerővel. A meleghenger befolyása (J. B. Neilson találmánya), melyet 1840-ben már a kohók közel 50%-ban alkalmaztak, a nem kokszolható szén fokozatos felhasználását is lehetővé tette. Igaz viszont, ez a találmány 1/4-re csökkentette az egy tonna vas előállításához szükséges mennyiséget, de a vastermelés növekedése ezt jócskán ellensúlyozta; emellett a munka termelékenysége az új eljárás következtében megsokszorozódott. A vastermelés alakulása (T) 1740 25 000 1770 70 000 1800 150 000 1825 600 000 1835 1 000 000 1850 2 200 000 Meg kívánjuk jegyezni, hogy a 18. században Anglia vasszükségletének jó részét — olykor több mint a felét külföldről - Svédországból és Oroszországból szerezte be, a 19. század elejétől viszont fokozatosan növelte vaskivitelét, mely 1840-ben 270 000 T-ra (a termelés 23%-a), és 1850-ben 780 000 T-ra (a termelés 30%-a) rúgott. Természetesen az ipari forradalom élenjáró iparágai diktálták a tempót, és multiplikátor-hatással befolyásolták az egész ipari fejlődést is, jóllehet, ez nem tartott lépést a textil, a vas, és a szén szédületes ütemével. 2S

B. R. Mitchel-P. Deane: Abstract of British Historical Statistics. Cambridge, 1962. 115-121. 2 6H. Scrivenor: The history of the Iron Trade. London, 1854. 87 és 95.