Századok – 1982
Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III
AZ ANGOL IPARI FORRADALOM KÉRDÉSÉHEZ 553 mindenekelőtt a kétirányú mozgást dolgozta ki, azaz a kettős hatású expanziós gőzgépet, mely a dugattyú mozgásánál mindkét irányban egyforma erőt hozott létre. A most már fonógépek hajtására is alkalmas gőzgép a forgattyús áttétel révén egyenletes hajtást biztosított. 1800-ban 496 üzemben működött gőzgép, egyenként átlag 15-16 lóerős teljesítménnyel. Már nemcsak a textilgyárak és a vasművek, de a bányák, a malmok, a szesz- és sörgyárak és más üzemek is mindinkább gőzgéphajtásra álltak át. Tegyük hozzá, hogy bármennyire óvták az angolok technikai újításaikat, a szabadalmak nyújtotta védelmen túlmenően a kiviteli tilalmakkal is, melyek egyaránt vonatkoztak gépekre, és a gépek alkalmazását ismerő szakemberekre, a kontinensen is gyorsan megjelentek az új gépek. A forradalom Franciaországa már mintegy 900 fonó Jennyt tartott nyilván, és a textilipar fejlődése hamarosan két francia feltaláló nevével is összefonódott. Nevezetesen Berthollet-éval - akire már utaltunk -, aki a klór fehérítő hatását fedezte fel, és Jacquard-éval, aki 1805-ben a színes szövést tette a korábbinál összehasonlíthatatlanul termelékenyebbé a róla elnevezett lyukkártyás gép segítségével. De a Perier testvérek már 1779-ben felállították a gőzgépet is Franciaországban, mint ahogy az első Le Creusot-féle magaskemence is néhány esztendővel megelőzte a francia forradalmat. Az ipari forradalom első technikai vívmányai — a 19. század elejéig — inkább csak a technikai átalakulás kezdetét, mintsem a befejezését jelentették. Mindenesetre megindítottak egy olyan kumulatív folyamatot, melyben a kereslet és a kínálat állandó kölcsönhatása újabb és újabb lökést adott a termelés bővítésére, a szűk - technikai vagy termelési — keresztmetszetek leküzdésére. Az ipari termelés néhány évtized alatti mennyiségi megsokszorozódása mindinkább a szállítást tette a gazdasági élet továbbfejlődésének szűk keresztmetszetévé. Az árut a fogyasztóhoz, a szükséges nyersanyagot a termelőhöz tömegméretekben alig lehetett eljuttatni. A szárazföldi közlekedés lassú volt és nehézkes. Tömegmennyiség szállítása még leginkább a széltől függő vitorlás hajókon volt lehetséges. Angliában ugyan a part menti tengerhajózás mellett számos csatorna is segítette a szállítást, mégis világos volt, hogy a nagy tömegáru (szén, gyapot) szállítás nincs megoldva. Ha a gőzgép feltalálása lényegesen módosította az ipari település feltételeit, úgy világossá vált, hogy a gyártelepítés a közlekedési feltételeknek sem lehet hagyományos értelemben a függvénye. A gőzgép alkalmazása az iparban egyébként is magától értetődően kínálta a gondolatot: itt kell keresni a közlekedés forradalmasodásának kulcsát. A századforduló körül már mind a vízi, mind a szárazföldi közlekedésben történt kísérlet a gőzgép alkalmazására. Különösen egy Richard Trevithick nevű mérnök volt aktív, megépítve az első gőzkocsit. Kisebb hajóknak gőzgéppel való hajtására is történt kísérlet, ugyanebben az időszakban. Trevithick már 1804-ben épített egy vaspályát, melyen egy gőzmozdony bizonyos súlyt továbbított óránként 7 km sebességgel. Ezek a kísérletek még nem vezettek eredményre. így az 1808-ban bemutatott cirkusza sem, ahol egy mozdony körpályán 21 km sebességet ért el. Az elv azonban ki volt dolgozva. Már csak tökéletesíteni kellett, mely végül is George Stephensonnak sikerült 1825-ben. Stockton és Darlington között az első vasútvonal - személy- és teherszállító vagonokkal — elindult útjára. Stephenson egyébként maga vezette a saját gyárában készült 25 km/ó sebességű mozdonyát. Erre az időre már az amerikai Robert Fulton kidolgozta gőzhajóját, mely eleinte még inkább személyszállításra, mint nagy terhek továbbítására volt alkalmas. 9 Századok 1982/3
