Századok – 1982

Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III

AZ ANGOL IPARI FORRADALOM KÉRDÉSÉHEZ 547 hitelintézet megteremtésével, az Angol Bank és a kormány közötti kapcsolat szabályozásával, a különböző hiteltermelő eszközök kiépítésével — így a váltóleszámítolás rendszerének tökéletesítésével —, a vidéki bankok hitelkereteinek növelésével vált a hitelélet alkalmassá, hogy egy forradalmi változáson és növekedésen átalakuló gazdaság rendelkezésére álljon. Az angol gazdaság tehát a 18. század második felére mindinkább tőkés árugazdasággá változott, melynek fejlődését már a piaci mechanizmus határozta meg. A gazdaság ellenőrzése mindinkább kikerült az egyéni döntések köréből, személytelenné vált piaci erőknek, közgazdaságilag pontosabban fogalmazva, mindinkább az értéktörvénynek lett alávetve. Mindez többé-kevésbé megadja a választ, mi volt az a lényeges különbség minden más országgal szemben, mely Angliát az ipari forradalom pionír országává tette, vagy tehette. Amire most szükség volt, az mindenekelőtt a technikai áttörés. Annál is inkább, mivel minden kisajátítás, enclosure ellenére a piac, a kereslet gyorsabban bővült, mint a munkaerő. Az áttöréshez először is munkaerőt megtakarító találmányok kellettek. Másodszor tőke kellett, hogy ezeket a találmányokat és az ennek alkalmazása révén ismét megnövekedett munkaerőszükségletet alkalmazni lehessen. Végül, de nem utolsósorban egy új társadalmi réteg kellett, mely a tőkés gazdaságot irányítja. „Szükségessé vált egy új típusú kapitalista" — íija Maurice Dobb. — „Nem a korábbi uzsorás vagy kereskedő, a kis leszámítoló- és váltóüzletével vagy kereskedőházával, hanem az ipar kapitánya lett időszerűvé. Egy olyan személyiség, aki egyszerre szervezője és tervezője a termelési egység működésének, aki autoritativ fegyelmezője a foglalkoztatott munkásseregnek, annak a munkásseregnek, mely gazdasági értelemben nem rendelkezik állampolgársággal, mely arra van kényszerítve, hogy terhes kötelességét mások szolgálatában végezze, vagy az éhség, vagy a munkafelügyelő korbácsától hajtva."12 Munkás és tőkés, technika és tőke, belső kereslet és külső piac egyaránt szükséges volt ahhoz, hogy a kapitalista fejlődés új szakaszába lépjen. Egy olyan új szakaszba, mely egyaránt forradalmasítja a termelést és a termelési viszonyokat, mely nemcsak Angliát és az európai kontinens legfejlettebb országait vonja be az átalakulásba, hanem az egész világ gazdasági átalakulását vonja maga után, és valóban világgazdaságot és világpiacot teremt. A gazdaságtörténészek között számos nézet van forgalomban, mely az ipari forradalom kialakulásának legdöntőbb tényezőjét, vagy olykor a döntő tényezőjét kívánja megállapítani. Vannak, akik Adam Smith nyomán a tőkefelhalmozásnak ítélik a pálmát, mint amely minden gazdasági fejlődés előfeltétele. Ismeretes viszont, hogy tőkefelhalmozás csak adott gazdasági és történelmi kontextusban vezet ténylegesen a gazdasági növekedés felgyorsulásához. Mások — és ezek természetesen többen vannak - a technika forradalmi változására helyezik a hangsúlyt. A találmányok és újítások hirtelen felgyorsulása, a gépek alkalmazása jelentette — szerintük — az ipari forradalom széles elteijedésének és diadalra jutásának előfeltételét. A kérdést azonban itt is vissza lehet fordítani. Találmányok és újítások korábban is voltak, jóllehet, van igazság abban, hogy a történelem egyetlen korábbi szakaszában sem jelentkeztek ilyen tömegesen, ilyen nagy effektivitással, és soha sem telt el viszonylag ilyen rövid idő a találmány és technikai alkalmazása, az újítás között. Schumpeter talán ezért is jutott el az újító és újítás központi jelentőségéhez. 12M. Dobb: Studies in the Development of Capitalism. 260.