Századok – 1982
Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III
544 RÁNKI GYÖRGY Anglia népességét — Wales-szel együtt, de Skócia nélkül — a 17. század végén mintegy 5 és fél millióra tették. Az 180l-es népszámlálás kilenc millió emberről adott számot, mely kiegészült Skócia másfél milliós lakosságával. Figyelembe véve a korábbi lassú gyarapodást, olykor teljes stagnálást, sőt visszaesést is, ez érdemleges gyarapodás volt. Különösen 1740 után, mikor is a lakosság növekedése felgyorsult. 1740 és 80 között az évi gyarapodás 4%o-ről 7%0 -re emelkedett. Aligha tekinthető ez oly forradalmi változásnak, mely Anglia esetében magyarázatot adna a korai indulásra, de az bizonyos, hogy növekvő népessége az emberi tőkének és piacnak is biztosította azt a minimumát, mely a nagy gazdasági áttöréshez hozzájárulhatott. A szénellátottságot még kevésbé tekinthetnénk önálló, döntő tényezőnek. A technikai feltételek csupán sokkal szélesebb hálózatba beágyazva tekinthetők az ipari forradalom szempontjából lényeges ösztönző mozzanatnak. Kétségtelen, az ipari forradalom által kifejlesztett új technika nagyon erősen függött a szénellátástól, nevezetesen attól, hogy szén nagy mennyiségben és olcsón álljon rendelkezésre. Szén pedig bőven volt Angliában és olcsón. Olcsón, kettős értelemben, egyrészt a kibányászás relatív költségei voltak alacsonyak, másrészt a szén magas szállítási költségei a part menti tengerhajózás és a csatornák révén leküzdhetők voltak. Mégis igaza van annak a felfogásnak, hogy „a szén ára nem tekinthető olyan döntő tényezőnek, amely a 19. századi európai iparosodás kérdését eldönthette9 ". A közgazdasági teória alacsony fejlettségű országoknak azokat az országokat tekinti, ahol igen nagy a mezőgazdasági népesség aránya, ahol olyan alacsony a jövedelem, hogy azt nagyjából élelemre költik, ahol alacsony a megtakarítás és a felhalmozás, ahol az alacsony képzettségű lakosság gyorsabban növekszik, mint a termelés, ahol gyenge a belső piac és fejletlen a kereskedelem, ahol nincs közledkedési hálózat, és nincs hitelrendszer, ahol gyenge a mezőgazdaság, és nincs ipar. Az ilyen gazdaságok alacsony jövedelme és megtakarítási hányada nem teremt megfelelő keresletet. Nem ruháznak be elégséges mennyiségben, és ezért nem tudnak a gazdasági növekedés számára ösztönzést nyújtani. Jóllehet, ez a kritérium-rendszer inkább a 20. századra tekinthető jellemzőnek, mégis megállapíthatjuk, hogy ha a kritérium-rendszert a 18. század második felének Angliájára alkalmazzuk, úgy Anglia a legtöbb összefüggésben — és egészében is - már túljutott a gazdasági fejlettség azon szintjén, melyet két évszázaddal később is a fejlettség küszöbének tekintenek. A népesedés gazdasági összefüggésének kérdésére éppen a 19. század fordulóján hívta fel Malthus a korabeli közvélemény figyelmét. Nézetei érthetően inkább riadalmat keltettek, hiszen a szerző a népességnövekedésben nem a gazdasági fejlődés örvendetes következményét, vagy feltételét látta, hanem arról értekezett, hogy a mértani haladvány ütemében gyarapodó népesség és a számtani haladvány ütemében növekedő javak és élelmiszertermelés között hamarosan feloldhatatlan ellentmondás keletkezik, mely veszélyes következményekkel jár az egész társadalomra nézve. Malthus írása 1798-ban látott napvilágot, és tapasztalatai alapjában a mezőgazdaságból származtak, figyelmen kívül hagyva a meginduló iparosodást, mely követelte és feltételezte a népességgyarapodást. De tradicionálisan szemlélte Malthus a mezőgazdaságot is, hiszen ennek is egyre több olyan szektora alakult ki, éppen a 18. században, mely fejlődött, ahol át tudták törni a rosszabb földek művelés alá vétele következtében a csökkenő hozadékból származó gátakat. Angliában az ipari forradalmat nem utolsósorban az tette lehetővé, 9E. Bogart: Economic History of Europe. London, 1942. 91.
