Századok – 1982
Tanulmányok - Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555–1562. 507/III
510 EMBER GYÖZÖ A változást okozó másik tényező az volt, hogy az ország trónján idegen uralkodó ült, aki jövedelmeinek jelentős részét kivonta az országból, kivette a magyar kamara hatásköréből. E két tényező hatása a magyar királyság, mondhatjuk úgy is, hogy a királyi Magyarország állami (uralkodói) jövedelmeinek nagyarányú csökkenését eredményezte. Ami a területi illetékesség változását illeti 1494/95 és 1549 között, ez utóbbi évben a volt kincstartóság alá tartozott területek közül a kamara illetékességéből már hiányzott Erdély, továbbá tőle nyugatra a Dunáig terjedő vidékek, a Dunántúlon Fejér és Tolna megyék, valamint Szlavónia keleti része. A királyi Magyarország többi területén, az anyaországnak 36 megyéjében, nemkülönben Szlavóniának később Horvátországnak nevezett nyugati megyéiben, 1549-ben még a magyar kamara rendelkezett a területi illetékességgel. Az 1550-es évek első felében bekövetkezett a magyar kamara területi illetékességének további csökkenése, ezúttal nem a török terjeszkedés következtében, hanem a pénzügyigazgatási munka megosztásának jegyében. A magyar kamara 1554-ben a királyi Magyarország keleti megyéiben, amelyeket Felsőmagyarországnak neveztek, a királyi jövedelmek igazgatásával (administratio proventuum regiorum) 2 tanácsosát bízta meg, akik mellé segédszemélyzetet, így pénztárost is rendelt. Ez az igazgatóság a magyar kamara munkáját volt hivatva megkönnyíteni, azzal szoros kapcsolatban, de bizonyos önállósággal működött. A felsőmagyarországi uralkodói pénzbeli bevételeket és kiadásokat nem a magyar kamara, hanem az új igazgatóság pénztára kezelte, az számolt el róluk. Felsőmagyarországhoz a Tiszán innen a következő megyék tartoztak: Heves, Borsod, Gömör, Szepes, Sáros, Torna, Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, a Tiszán túl pedig Szabolcs, Szatmár, Közép-Szolnok és Kraszna. E megyék közül Gömör, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Közép-Szolnok és Kraszna az 1554-ben kivetett hadiadót 1555-ben még a magyar kamara pénztárába fizették be, a következő években azonban már egyikből sem folyt be ide jövedelem. A felsőmagyarországi igazgatóság önállósága fokozatosan erősödött. I. Ferdinánd utóda, Miksa 1567-ben kamarává szervezte át.4 Ez lett Magyarország második királyi kamarája, amelyet Szepesi, székhelye után pedig Kassai kamarának neveztek, míg az elsőt székhelye után Pozsonyi kamarának is mondták, hivatalosan azonban Magyar királyi kamara volt a neve, amelyhez az „udvari" jelzőt 1748-ban kapta meg. A felsőmagyarországi igazgatóság megalakulása után a magyar kamara területi illetékessége alá a következő megyék tartoztak: a Dunántúlon Esztergom, Komárom, Győr, Moson, Sopron, Veszprém, Vas, Zala, Somogy és Baranya, a Felvidéken pedig Pozsony, Nyitra, Trencsén, Túróc, Árva, Liptó, Zólyom, Bars, Hont és Nógrád, Szlavóniában pedig Körös, Varasd és Zágráb. Ez utóbbi megyék azonban összefoglaló néven csak mint Szlavónia szerepelnek a számadásokban. A magyar kamara tárgyi hatásköre sem kevésbé különbözött az 1526 előtti kincstartóságétól, mint területi illetékessége. A különbséget az jelentette, hogy az idegen 4 A felsó'magyarországi igazgatóságról id. közigazgatástörténeti munkám 147—150. oldalain van szó.
