Századok – 1982

Tanulmányok - Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555–1562. 507/III

A MAGYAR KIRÁLYI KAMARA BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 1555 -1562 523 uralkodó jövedelmeinek bizonyos ágait vagy teljesen, vagy csak részben kivonta a magyar kamara hatásköréből, és birodalma egyik másik kamarájának, a Bécsben működő alsóausztriainak a hatáskörébe utalta. Ez történt az uralkodó pénzverési és bányászati felségjogán alapuló valamennyi jövedelmével, beleértve a nemesércek és a só kereskedelmi forgalmának monopóliumából származó hasznot is. Jelentős jövedelme származott az uralkodónak a külkereskedelmi vám — Magyarországon a harmincad, Erdélyben a huszad — szedésének a felségjogából. Az 1526 előtti évtizedekben a külkereskedelmi vám túlnyomó része bérbe volt adva, vagy le volt kötve különböző személyek részére, I. Ferdinánd trónraléptekor pl. II. Lajos király özvegyének, Mária királynénak és Thurzó Eleknek, különböző királyi és országos tisztségek viselőjének. I. Ferdinánd következetes pénzügyi politikával fokozatosan visszavette, és kincstári kezelésbe utalta a harmincadhivatalok jövedelmét. Egy részüket a magyar kamarára bízta, más részüket azonban a Bécsben működő alsóausztriai kamarára. Először a szlavóniai harmincadjövedelem került ez utóbbi kamara hatáskörébe, 1545 és 1549 között azután a Dunától délre fekvő összes harmincadhely (óvári vagy soproni csoport), sőt a Dunától északra fekvő pozsonyi csoport hivatalai (Pozsony, Stomfa és Gajár) is. 1549-ben 10 harmincadhivatal tartozott a magyar kamara alá: a nagyszombati csoportból Szempc, Nagyszombat és Szakolca, a trencséni csoportból pedig Sellye (Vágsellye), Varbó (Verbó), Újhely (Vágújhely), Trencsén, Puhó, Zsolna és Turdossin (Tvrdossin). Szakolca korábbi fiókhivatalai közül Szenice (Szenic) csak 1561/62-ben szerepel a számadásokban, Sassin és Holies nincs említve, amiből nem feltétlenül következik, hogy nem is működtek. 1555-ben már ott van Léva (Illava) is a trencséni csoportban, 1557-ben pedig Galgóc jelenik meg. A hivatalok száma így 13-ra emelkedik, de nem mindegyik fordul elő az 1555 és 1562 közötti időszak minden évében. 1561/62-ben a magyar kamara bécsi kirendeltsége is szolgáltatott be harmincadot. Felsőmagyarország harmincadhivatalai kezdettől fogva ki voltak véve a magyar kamara hatásköréből, már a felsőmagyarországi jövedelmi igazgatóság megszervezése előtti időben is, amikor pedig adóügyi illetékessége Felsőmagyarországra is kiterjedt. Az uralkodói, egyben államinak is tekinthető jövedelmek mennyiségét a fentiekben ismertetett két tényezőn, a jövedelmeket kezelő szervezet — kincstartóság vagy kamara — tárgyi hatáskörén és területi illetékességén kívül még egy harmadik is lényegesen befolyásolta, mégpedig a jövedelmek forrásainak jogi alapja. Ezen az alapon az uralkodói jövedelmeknek három nagyobb kategóriáját különböztethetjük meg. Az egyikbe azok tartoznak, amelyeket az uralkodó mint király, felségjoga (jus regale) alapján élvezett. Ilyen felségjogok voltak: a pénzverés és pénzváltás, a nemes ércek és a só bányászásának és forgalmazásának, a mások által bányászott egyéb ércek megadóztatásának, valamint a külkereskedelmi áruforgalom megvámolásának a joga. Ezeket nagyobb királyi haszonvételi jogoknak (jura regalia maiora) nevezték. A jövedelmek második kategóriájába azokat sorolhatjuk, amelyeket az uralkodó mint földesúr élvezett a királyi városok részéről. Ez a kategória volt a legkisebb. A harmadik kategóriába pedig a hadiadó tartozott, amelyet a rendek az országgyűlésen szavaztak meg, és amelyet az uralkodó az ő hozzájárulásuk nélkül nem vethetett