Századok – 1982

Tanulmányok - Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555–1562. 507/III

A MAGYAR KIRÁLYI KAMARA BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 1555 -1562 509 pénztárost. A jóváhagyott számadások a kamara irattárába, később, amikor már levéltára is volt, oda kerültek. További sorsukat az irat- és levéltári helyhiány pecsételte meg. Hivatali értéküket elveszítvén, túlnyomó többségüket kiselejtezték. Történelmi értékükkel a kamara nem törődött. Csak néhány közülük került hozzáértő magángyűjtő kezébe, aki megmentette őket. Az ő hagyatékukból jutottak vissza, remélhetőleg már véglegesen, levéltári őrizetbe, a Magyar Országos Levéltárba. A kamarai számadások történeti forrásértéke szinte felbecsülhetetlen. Nemcsak az állami pénzügyek, az államgazdaság, hanem a történet sok más területének is elsőrendű forrásai, a politikai, gazdasági, társadalmi és művelődéstörténetnek egyaránt. Szinte érthetetlen, hogy ezideig egyetlenegy sem került közülük kiadásra, adataikat is csak kevesen használták fel történészeink közül. A Magyar Országos Levéltár e sorok írójának, volt főigazgatójának kezdeményezésére határozta el a kamarai számadások publikálását. Én kutattam fel a 16. és 17. századból, valamint a 18. század elejéről fennmaradt számadásokat, és kezdtem meg sajtó alá rendezésüket. A sorozat első kötetébe az I. Ferdinánd uralkodásának idejéből — 1526—1564 — általam ismert számadásokat szántam. Jól mutatja a fennmaradt számadások ritkaságát, hogy I. Ferdinánd uralkodásának 38 évéből csak 9-nek a számadása ismeretes, 1549-ből, valamint 1555-1562-ből . Az pedig egyedülálló szerencse, hogy 8 egymás után következő évből maradtak fenn számadások. Ilyen hiánytalan sorozat adataiból, azok átlagából sokkal megbízhatóbb következtetéseket vonhatunk le, mint egynástól elszakadt egyes évekéiből, hiszen még az egymás után következő évek adatai is jelentős eltéréseket, ingadozásokat mutatnak. Tanulmányom alapjául ezért választottam az 1555-1562 közötti 8 évszámadását. Az 1549. évi számadás adatait is feldolgoztam, de csak összehasonlításul használom fel, ugyanúgy, mint az 1494/95-i adatokat. 1549 és az 1555-1562-es évek között ugyanis eléggé jelentős változás történt a magyar kamara területi illetékességében, ami az általa kezelt jövedelmek csökkenésével járt együtt. Ez a változás azonban meg sem közelítette azt a különbséget, ami az 1494/95. évi kincstartóság és az 1549. évi magyar kamara tárgyi hatásköre és területi illetékessége között mutatkozik, és ami az 1526 előtti és utáni magyar királyság jövedelmeinek jellegében is alapvető eltérést vont maga után. Valamely ország állami (uralkodói) jövedelmeit alapvetően két tényező határozza meg: az egyik a kérdéses ország területe, a másik a jövedelem forrásainak a jellege. Ebből a két tényezőből következik a kérdéses ország állami (uralkodói) jövedelmeit kezelő szervezetnek, Magyarország esetében 1526 előtt a királyi kincstartóságnak, 1526 után pedig a királyi kamarának egyrészt a területi illetékessége, másrészt a tárgyi hatásköre. 1526 után a királyi kamarának mind területi illetékessége, mind tárgyi hatásköre fokozatosan változott, és 1549-ben már lényegesen eltért az 1494/95-i királyi kincstartóság illetékességétől és hatáskörétől. A változás folyamatában két tényezőnek volt döntő hatása. Az egyik a török terjeszkedése, aminek következtében az ország 3 részre szakadt. A középső rész török uralom alá került, Erdély a töröknek hódoló külön fejedelemség lett, a magyar királyság a nyugati és északi megyékre zsugorodott össze.