Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
482 HAHN ISTVÁN kereskedelmi okait kereste, és ennek érdekében kétes hitelű konstrukciókhoz folyamadott, Sybarisnak döntő jelentőséget tulajdonítván a görög világ és Közép-Itália, valamint Etruria közötti termék-közvetítésben. Ennek a nézetnek túlzásait lenyesegetve, de a hiperkritikától is óvakodva, nem tagadhatjuk ezeknek a pusztító viszályoknak bizonyos gazdasági, kereskedelmi hátterét sem. Sybaris arisztokratái gazdagságukat elsősorban földjük termékenységének köszönhették (tehát Sybaris nem primeren kereskedő központ), de nem lévén jelentős saját kézműiparuk (vö. Athénaios 12, 518), luxuscikkeiket importálniuk kellett (uo. 519). Termékeik közül legalábbis a bort külföldön értékesítették. Ami a Milétosszal és az etruszk városokkal való kapcsolatukat, barátságukat illeti, Athénaios i. h. azzal indokolja, hogy mindnyájan szerették a fényűzést: Ez természetesen gyermekes megállapítás, része annak a propaganda-hadjáratnak, amelyet legalábbis utólag folytattak ellenük a krotóniak. Ha — mint Hérodotos közli — Sybaris pusztulásakor Milétos lakói, akiket a görög polisok között páratlanul szoros barátság fűzött Sybarishoz: . . . ennek reálisabb oka kellett hogy legyen, mint a közös tryphé: kölcsönös előnyökön alapuló, kereskedelmi jellegű kapcsolatok lehettek csupán. Magának a városnak Krotón által történt elfoglalását és elpusztítását közvetlenül a termékeny földre, nem pedig a gazdasági kapcsolatok kisajátítására való áhítozásnak fogjuk tulajdonítani: de ha a sybarisi tryphé-1 éppen e gazdagon termő földek termésének értékesítése tette lehetővé: a hódító a gazdasági kapcsolatoknak is jogutódja lett. Olyanfajta, kapitalista versenyből származó háborúkat, mint amilyenek a 16—17. században Angliát és Hollandiát állították egymással szembe: valóban nem képzelhetnénk el a hellénség világában. A hellén polisok közötti konfrontációk nem azon területek ellenőrzéséért folytak, ahová a saját áruik eljutottak — hanem azokért, amelyeken a csere célját is szolgáló árukat előállították, vagy ahonnan szükségleteiket beszerezhették. Ilyen értelemben gazdasági indítékúak Aigina ellentétei Athénnal, Samosszal, Argosszal az archaikus korban; a presztízs-szempontok mellett volt gazdasági tétje az I. „szent" háborúnak Kirrha (Krisa) ellen, mert mint a korinthosi öböl hajózásának egyik bázisa az áruk és zarándokok szállítása által egyaránt jövedelmeket húzott. Nem ok nélkül nézték Delphoi papjai Apollón első érkezésekor a vele érkezett leendő papokat kereskedőknek vagy kalózoknak. Vagy más példához folyamodva: Korinthos északkeleti gyarmatvárosának, Potidaiának már a neve is (Potidaón - Poseidón) tengeri kikötő jellegét emeli ki, nem földjének termékenységét. A homérosi kortól az archaikus kor végéig a görög távolsági kereskedelem nem anynyira egyirányú fejlődésen,mint inkább szembetűnő változások során ment át, és e korszak végén változatos képet mutat. Alapvető jellegzetességét a görögségnek közszükségleti cikkekben való (persze területileg differenciált) szegénysége — másrészt termelésének technikai szinten is magas színvonala határozta meg. Ezért az alapképlet — primer szükségleti cikkek (ércek, fémek, élelem) behozatala és fogyasztási, jórészt fényűzési cikkek (bor, olaj, textiliák. illatszerek, festett kerámiák) kivitele. Az árucsere kezdemékampányhoz, amelyet Krotón lakói az általuk már elpusztított Sybaris ellen tovább folytattak, igazolni akarván a háború erkölcsi jogosultságát. A kapcsolatnak sokkal reálisabb okai kellett hogy legyenek, és ezért nem zárkózhatunk el attól a feltételezéstől, hogy Milétos lakói a szövetséges (egyben: politikai szövetséges) és ugyanakkor kereskedelmi partner pusztulása alkalmából mélyebb indokkal öltöttek gyászt - amint ezt Hérodotos 6, 21 közli. Ezzel egybevág a milétosi gyapjú- és bíbor(szövet) behozataláról szóló, már idézett híradás Timaios részéről. Timaios pedig éppen a délitáliai és szicíliai viszonyokat ismerte meglehetős alapossággal.
