Századok – 1982

Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III

KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 483 nyezője Homéros és Hésiodos korában: főként a „királyok", basileusok, nagybirtokosok köre, akik vagy maguk, vagy megbízottaik, az emporosok és nauklérosok által végzik az árucserét. Egy későbbi szakaszban - nagyjából a 7. században - jelennek meg a társadalom peremén az önálló (nem saját termékeiket és nem is megbízásból értékesítő) kereskedők — akik azonban a kereskedelem szempontjából leginkább érdekelt városokban (így Megarában) a polgárok és arisztokraták közé emelkedhetnek. Ezekben a kereskedelem mint az egész arisztokrácia közös érdekét szolgáló tevékenység, politikai kérdéssé válik, és a gyarmatosítási folyamatot közvetlenül megelőző időszakban, emporionok, kereskedelmi települések létesítésére vezet; némely gyarmatváros is elsődlegesen kereskedelmi érdekből jött létre, mások pedig a földmívelés mellett közvetítettek árukat is a métropolisok felé. így jön létre az archaikus kor második felében a kereskedelem két típusa: a koloniális-monopolisztikus és az egyéni (szabad) jellegű. Az előbbinek sikerét, rentabilitását az érdekelt polis gazdasági-politikai-katonai fölénye és esetleg métropolis-hagyományai biztosítják, az utóbbi a globális görög fölény talaján az áruk jó minőségével tartja fenn folyamatosságát. Mindkét típus jelenléte összefér az érdekszférák viszonylag békés felosztásával, ill. az egyes, már kialakult érdekterületeknek a többi polis részéről való tudomásulvételével. A gazdasági hátterű háborúk (és ilyenek előfordulása a történeti források explicit kijelentéseinek hiánya mellett is kimutatható) inkább a beszerzési területeknek, ill. az oda vezető utaknak ellenőrzéséért, mintsem az értékesítési piacokért folytak. Kereskedelmi érdekűnek kell tekintenünk a „lélantosi", az I. „szent" háborút, Athén és Aigina ellenségeskedését. Kereskedelmi kapcsolatok létesítése, ill. fenntartása állt a Sybaris és Milétos, Samos és Megara közötti barátság hátterében: mindegyik ilyen esetben a nagyobb földrajzi távolság előmozdította cserélhető javak meglétét, és csökkentette a határvillongások lehetőségét. Úgy tűnik, egészen az i.e. 5. századig globálisan tekintve még egyensúly volt a beszerzésre váró szükségleti és az értékesíthető luxusjavak mennyisége között. Az 5. század a nagy perzsa támadások visszaverését követően újabb lökést adott a városi agglomerációnak, és az élelemtermelő lakossság rovására növelte az élelemfogyasztó (kézműves stb.) csoportok számát: az anyaország élelemtermelésének deficitje ekkor válik állandó és szignifikáns jellegűvé. Az élelembehozatal válik a külkereskedelem legfontosabb, szinte allergikus területévé, éspedig leginkább Athénben. Ez a helyzet, amely a század közepén már súlyos belpolitikai lépéseket tesz szükségessé, a 4. század folyamán az athéni politika egyik meghatározó tényezőjévé válik: de ezek a fejlemények már túlnőnek az itt feldolgozni óhajtott problémakör időbeli keretein.