Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
476 HAHN ISTVÁN egyes polisok között tudunk: mindig az előbbi, primer szükségleteket kielégítő területekkel való kapcsolatok miatt alakultak ki. Chalkisnak és Eretriának igazi ellentéte nem a „lélantosi mezők", hanem a Pithékussaiból megközelíthető dél- és középitáliai vasérc-lelőhelyek körül éleződött ki;7 1 Egyiptom gabonája volt olyan fontos behozatali cikk, hogy miatta Aigina, Samos és Athén egymással szembe kerüljön — ha nem is ezen a címen, hanem a gabona fejében exportált ezüst lelőhelyének (Siphnos szigetének) birtoklásáért;7 2 az észak felé vezető tengerszorosokon át a szkítha gabonához vezető útvonal ellenőrzése elég ok lehetett Samos és Megara, Athén és Megara konfrontációja számára — míg a Samos és Milétos közötti ellentét Milétost a megarai gyarmatvárosokkal (Hérakleia Pontiké) való gyakorlati együttműködésre késztette.7 3 Phókaia lakói nem kényszerültek volna a távoli nyugaton gyarmatvárost létrehozni és azon keresztül biztosítani a maguk számára a dél-galliai és hispaniai színesfém-készletek használatát, ha a Milétos - Megara közötti együttműködés nem gátolta volna a hozzá közelibb területek kiaknázását. Könnyen átlátható, hogy ebben az esetben Phókaia a görög konkurrensekkel szemben való konfrontáció helyett a kiegyezést, a gazdasági tevékenység területeinek különválasztását választotta. „Politikai" jellegű döntésnek fogjuk tehát minősíteni, éppen az imént mondottak alapján, nemcsak a gazdasági vagy katonai konfrontációt, hanem az érdekterületek ésszerű elkülönítését, az ezen alapuló kooperációt is. Ezt is kényszerítő gazdasági tényezők tették szükségessé. Az a kereskedelem, amelyben a görögségnek — közvetlenül, vagy görög, ill. adott esetben „barbár" közvetítőkkel — partnere végül is a barbaricum volt (ideértve a szkítákat, Egyiptomot, az etruszkokat, Szicília és Délitália bennszülött lakosságát) annyiban is sajátos jellegű volt, hogy csupán az egyik fél számára, a görögségnek szolgáltatott létszükségleti, tömeges fogyasztási cikkeket — a másik fél részére csak partikuláris fényűzési érdekek kielégítését tette lehetővé. És még ezek a barbár fényűzési igények is kielégíthetők voltak egy hazai kézműipar, ill. vázafestés kibontakoztatásával, amiként erre etruszk viszonylatban sor is került. Itt a korinthosi vázákat közvetlenül — a tömeges athéni váza-importot megelőzően — az „etruszko-korinthosi" festésű vázák dominanciája 71 A lélantosi háború kérdésében annak a közvetlenül érdekelt polisokon túlmenő kiterjedése okozza a legfőbb nehézséget. Chalkis mellett vett részt a háborúban Korinthos, Samos és a thessaliai Pharsalos, Eretria mellett Megara és Milétos, vö. főként Thuk. I. 15. VI. 4, az újabb irodalomból pedig: Coldstream i. m. 199 skk.; T ./. Jeffery i. m. 63 skk. Az alapvető tényeknek, köztük a kronológiának hiányos ismerete miatt a motiváció is vitatott. A háború valamikor a 8. sz. utolsó évtizedeiben zajlott le. A többi polis részvételére vonatkozó hagyományok hitelességét illetően is szkeptikus E. Lepore: Contributions à l'étude de la société et de la colonisation Eubéennes, Napoli, 1975, 138 skk. A háborút - a megengedett fegyvernemekre vonatkozó megállapodás előzetes megkötése miatt eredetileg csak amolyan fegyveijátéknak tekinti A Brelich: Guerri e agoni Greci, Roma, 1962, Könnyen lehet, hogy több különböző, egymástól eredetileg független ellentét ütközött össze a csupán helyi jellegűnek indult konfliktusban. 17 Hdt 3, 57 skk.; Pausanias X. 11, 2; P. Salmon i. m. 25. Az ezzel párhuzamosan kialakult ellentét Athén és Aigina között, amely tartós háborúskodássá fajult vö. Diod. XI. 70,1 skk., csak addig kapcsolódott Siphnos kérdéséhez, amíg a Laureion melletti ezüstbányák felfedezése a siphnosi ezüstöt feleslegessé nem tette. 73 Az Athén és Megara közötti korai (L e. 7 századi) ellentétekhez is vö. G. Daverio Roccht Motivi economici e pressioni sociali nelle origini dell'espansione ateniese, in: Rend. 1st. Lombardo di Storia, 105, 1971, 211 skk.; Athén és Korinthos közös fellépéséhez Megara ellen vö. R. Bianchi Bandinelli i. m. 361 \Éd. Will: Korinthiaka, Paris, 1955, 365 skk.; T. M. Jeffery i. m. 147.
