Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 477 követte. Ha ilyen kedvezőtlen kiindulási pozíció mellett is, egymást felváltó polisok és polis-csoportok cserekapcsolatot tudtak fenntartani, ehhez megfelelő módszereket kellett kitalálniuk. Ilyen volt a gyarmatosító polis hagyományos fölényének kihasználása; a saját árukínálat olyan magas művészi színvonala, formai változatossága, stiláris és technikai újszerűsége, amely ezeket a készítményeket mindig egy fokkal fölébe emelte a „gyarmati" és „barbár" termékeknek. Ez a kényszer teszi érthetővé, hogy pl. Athénban a „feketealakos" vázafestészetet új módszer, a vörösalakos festészet követte, és hogy mindkét stílusnak legszebb példányai nem az anyavárosban, hanem délitáliai lelőhelyeken kerültek elő.74 Szükség volt a helyi ízléshez való folyamatos alkalmazkodásra is. Az anyaországi polisok eredendő (és orvosolhatatlan) hátrányát nyersanyagok dolgában ellensúlyozta az árucserét kiegészítő pénzérme-kivitel (ebben Athén volt a legelőnyösebb helyzetben),7 5 a fejlettebb technika, és magasabb szintű politikai szervezettség. Ez az utóbbi sajátosság magyarázza meg az érdekeltségi szféráknak részleges kölcsönös tiszteletben tartását, a verseny tompított voltát, a konkurrensek gyakori együttműködési készségét. Az anyaországi polisok törékeny fölénye nem bírt volna el egy éles és nyílt katonai konfrontációkig terjedő kereskedelmi versenyt. 10. A koloniális jellegű kereskedelem kezdeményezője még a 7. század folyamán Korinthos volt, amely majdnem kizárólagosan domináns szerepet töltött be Szicíliában (ahol éppen ez tette lehetővé még gyengébb minőségű kerámiáinak értékesítését is), míg Etruriában csak magas művészi színvonalat képviselő kerámiáját tudta (esetleg az azokban foglalt árukkal együtt) elhelyezni: tehát ez utóbbi területen a korinthosi kézművesek már csak áruik minőségével, nem a gyarmatosító rokon-város presztízse alapján voltak képesek érvényesülni. Majd a 6. században, kb. a Periandros tyrannisának bukásától kezdve, mind Szicíliából, mind Etruriából kiszorultak.7 6 Az előbbi térségben Athén már a 6. század elején betört a piacra, a 470—450 közötti évtizedekben uralkodó helyet vívott ki magának, a peloponnésosi háború kezdete óta (i. e. 431) kivitele észrevehetően hanyatlik, és a 4. században szinte teljesen eltűnik.7 7 Etruriában a Korinthos — Athén közötti viszony nagyjából ehhez hasonló módon alakult, azzal az eltéréssel, hogy itt a helyi fazekasság és vázafestés, elsősorban Tarquinii, Caere és Vulci vázafestő-műhelyei vették át, korinthosi mintákat és módszereket követve, Korinthos örökét;7 8 számolni kell továbbá a Korinthosból ide költözött és etruszk városokban saját műhelyt nyitó kézművesekre is (vö. Démaratos mondáját, amely azonban tipikus társadalmi jelenségekből táplálko-7 4 E. Langlotz: lmportazione di ceramica greca owero immigrazione di vasai greci nella Magna Grecia? , in: Economia e Società . . . 163 skk. 7 5 Az athéni érmék relatív elterjedtségéhez Délitáliában vö. Éd. Will in: Economia e Società... 24 skk.; N. F. Parise uo. 87 skk.; K. Christ: „História" 3, 1954/55, 392 skk.; S. P. Noe: Hoard Evidence and its Importance . . . „Hesperia" Suppl, 8., 1949. 76 A koloniális és individuális kereskedelem megkülönböztetéséhez és ennek jelentőségéhez a nyugati gyarmatvárosokkal folytatott kereskedelem megítélése szempontjából vö. G. Valiét Lm. 151 skk., 164 skk. 11 A. French: The Growth of Athenian Economy, London, 1964, 148 skk. 78 Szilágyi J. Gy.: Etruszko-korinthosi vázafestészet, Bp., 1975.
