Századok – 1982
Történeti irodalom - Lundestad Geir: The American Non-Policy towards Eastern Europe 1943–1947 (Ism.: Vida István) 398/II
401 TÖRTÉNETI IRODALOM választásokon elért kisgazdapárti győzelem Washingtonban meglepetést keltett. Bár a Tildy-kormány összetétele némi csalódást okozott - a kisgazdák nem rendelkeztek benne többséggel-, a kisgazdapárti győzelem után az amerikai politika aktívabbá vált. Az amerikai kormányzat arra törekedett -hangsúlyozza a szerző -, hogy megerősítse a Tildy, majd a Nagy Ferenc kormány helyzetét, s egyúttal ellensúlyozza a Szovjetunió magyarországi befolyását. Az USA e célból főként pénzügyi támogatást nyújtott: Magyarország 10 millió dollárt kapott az amerikai hadsereg Európában tartott felszereléseiből történő vásárlásokra; az United Nations Relief and Rehabilitation Administration (UNRRA) 4 millió dolláros segélyt nyújtott, annak ellenére, hogy Magyarország vesztes ország volt; visszaadták a németek által elhurcolt s az amerikai megszállási övezetbe került magyar javakat, mindenekelőtt a Nemzeti Bank 32 millió dollár értékű aranykészletét; a State Department többször is kezdeményezést tett Moszkvában arra vonatkozóan, hogy a három szövetséges nagyhatalom közösen dolgozzon ki egy programot Magyarország gazdasági talpraállítására. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy amerikai részről elégedettek lettek volna a Nagy Ferenc kormány kül- és belpolitikájával; különösen az 1946 márciusi koalíciós válság idején bírálták a Kisgazdapárt és a miniszterelnök engedékenységét. A magyar-amerikai kapcsolatok 1946 márciusától vissza is estek, s csak a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946 júniusi washingtoni látogatásával normalizálódtak ismét. Az 1946 nyarától 1947 május végéig terjedő időszakot Magyarországon a kiélezett pártharcok, az elhúzódó belpolitikai válság s a Kisgazdapárt sorozatos vereségei jellemezték. Ilyen körülmények között az amerikai külpolitika magyarországi nehézségei is megnövekedtek. Az.amerikai kormánykörök ebben a - negyedik - periódusban is arra törekedtek, hogy korlátozzák a Szovjetunió befolyását, és kemény ellenállásra készetessék a Nagy Ferenc kormányt és a Kisgazdapártot a munkáspárti baloldallal szemben. A SZEB 1946. július eleji jegyzékét, amely a magyar fegyverszüneti egyezmény maradéktalan betartását követelte, s az egyházi és a jobboldali reakció visszaszorítására egy sor intézkedést sürgetett a kormánytól, amerikai részről szovjet beavatkozásnak minősítették, és a SZEB-ben tiltakoztak ellene. A Magyar Közösség köztársaságellenes összeesküvése nem lepte meg Washingtont, amely azon a nézeten volt, hogy a Szentiványi-Donáth csoport ellen emelt vádak nem lehetnek teljesen alaptalanok, de úgy értékelte, hogy az összeesküvés ügyét a baloldal a kormány megdöntésére használja majd fel. Schoenfeld — a State Department utasítására - azt tanácsolta Nagy Ferencnek, hogy ne mondjon le, és ne tegyen engedményeket. Az amerikai kormány további gazdasági segítséget helyezett kilátásba, s ígéretet tett újabb, 15 millió dolláros hitel nyújtására a hadifelszerelésekből történő vásárlásokra és 10 milliót gyapot beszerzésére. Gabonaszállításokat és újabb UNRRA-segély lehetőségét is szóba hozta. Kovács Bélának, a Kisgazdapárt főtitkárának letartóztatása után pedig -1947. március 5-én, majd 17-én — az USA az angolokkal együtt jegyzékben tiltakozott, s az ügy közös, háromhatalmi kivizsgálását követelte. Az amerikai diplomácia erőfeszítései azonban nem vezettek eredményre, nem tudták megakadályozni a Nagy Ferenc kormány bukását. A kisgazdapárti politikus lemondatása ellen mind az amerikai, mind angol részről élesen tiltakoztak, s ellenintézkedéseket tettek. Az USA felfüggesztette a hitel folyósítását, megtagadta az újabb UNRRA-segélyt, s nem támogatta Magyarország felvételét az ENSZ-be. Bár a szerző rendkívül árnyaltan s állandó mozgásában, változásaiban mutatja be az USA kelet-európai politikáját, megítélésem szerint a Roosevelt, ill. Truman adminisztráció között Kelet-Európa tekintetében túlságosan is a folytonosságot hangsúlyozza, s kevésbé veszi figyelembe a különbségeket. Nem tagadva, hogy a két elnök között Kelet-Európa súlyának, fontosságának megítélésében volt azonosság, s Truman bizonyos tekintetben folytatta elődje politikáját, azt hiszem, hiba lenne tagadni, hogy 1945 áprilisától sokkal inkább a különbségek, a roosevelti politikától való eltérés vált dominánssá. Az amerikai külpolitika sokkal keményebb, durvább, türelmetlenebb és szovjetellenes lett, s nemcsak hengvételében. Ennek okai, azt hiszem, eléggé ismertek. Véleményem szerint a szerző nem vette kellően figyelembe, hogy amíg Kelet-Európa a háború alatt teljesen alá volt vetve a Szovjetunióval való együttműködésnek, s a szovjet—amerikai viszony alakulásának, addig Truman idején ez már távolról sem volt így, sőt inkább az történt, hogy a kelet-európai fejlemények körüli viták rontották, tették feszültebbé a két nagyhatalom viszonyát. Ugyanakkor a két nagyhatalom közötti bizalmi válság s a kapcsolatok romlása mindkét oldalon visszahatott a kelet-európai kérdések megítélésére és kezelésére. Éppen ezért nagyobb figyelmet kellett volna rá fordítani, jobban ki kellett volna bontani, hogy miként alakult a két szövetséges nagyhatalom viszonya a második világháború
