Századok – 1982
Történeti irodalom - Slezák; Lubomir: Zemedelské osídlováni pohranici ceských zemi po druhé svetové válce (Ism.: Szarka László) 402/II
402 TÖRTÉNETI IRODALOM után. Éppen ebből a szempontból hiba, hogy a szerző jóformán teljesen mellőzte a német kérdést, amely a szovjet-amerikai együttműködés, ill. később a szakítás sarokköve volt. Az USA kelet-európai politikájáról nehéz úgy beszélni, hogy a másik oldal, a Szovjetunió álláspontjáról, véleményéről nem ejtünk szót. Ezt a szerző is érezhette, mert könyvének függelékében külön kis tanulmányt tesz közzé a Szovjetunió kelet-európai politikájáról. G. Lundestad tisztességgel elismeri fejtegetéseinek hipotetikus jellegét, s bár felvet néhány jó szempontot, mégis bebizonyosodik, hogy az alapvető - zömmel publikált — szovjet dokumentumok nélkül nem lehet valamelyest is reális képet festeni a szovjet külpolitikáról. Nagy kár, hogy a szerző nem használta a Szovjetunióban és a szocialista országokban kiadott diplomáciai okmánytárakat, s szovjet, lengyel és már kelet-európai történészek munkáit. A kelet-európai történeti irodalom ismeretének hiányával függhet össze, hogy a különben lelkiismeretes szerző az érintett országok 1943 — 1947 közötti történetéről viszonylag keveset tud, nem érti az egyes országok valóságos belső problémáit, s nincs kellő áttekintése a pártpolitikai küzdelmek menetéről s egyes fordulóiról. A kommunista pártok politikája, s a Szovjetunióhoz való viszonyuk is nagyon leegyszerűsítve, sematikusan van ábrázolva; néha az az olvasó érzése, hogy a szerző ma is az egykori amerikai diplomaták szemüvegén keresztül látja a kelet-európai eseményeket. Törekednie kellett volna arra, hogy jobban megértse az e térségben élő népek szándékait, elszántságát a gazdasági-társadalmi viszonyok forradalmi átalakítására. A könyv lényegében öt ország - Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia történetével, ill. a feléjük irányuló amerikai külpolitikával foglalkozik, Finnországot és a balti államokat csak érinti, míg Jugoszláviát és a balkáni országokat mellőzi. Tehát benne valójában nem az egész Kelet-Európáról van szó, hanem csak Kelet-Közép-Európáról. Ezt a tényt talán a könyv címében is érdemes lett volna kifejezésre juttatni. Mindemellett Lundestad nagyszabású monográfiája az utóbbi évek polgári történetírásának egyik leginkább figyelemreméltó alkotása a hidegháború kezdeteiről. Méltán keltett világszerte feltűnést történész körökben. Vida István LUBOMIR SLEZÁK: ZEMËDELSKÉ OSÍDLOVÁNÍ POHRANICÍ CESKYCH ZEMÍ PO DRUHÉ S VÉTŐVÉ VÁLCE A CSEHORSZÁGI HATÁRVIDÉK MEZŐGAZDASÁGI BETELEPÍTÉSE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Brno, 1978.189 old. Lubomír álezák könyve elsőként foglalja össze az 1945-1947 között Csehszlovákiából kitelepített 2 996 000 német helyén megüresedett csehországi határvidék „mezőgazdasági betelepítésének" történetét. A szerző a világháború utáni csehszlovákiai belpolitika főbb jellegzetességeinek áttekintése alapján a javarészt német telepítettségű - történelmi fogalommá, történeti tájegységgé forrott -határvidék fogalmát tisztázza. A cseh- és morvaországi területeket keleti oldaluk kivételével egyenletes sávban körülölelő határvidék adminisztratív kijelölését először az 1936-os csehszlovákiai rendezés végezte el, amikor is 55 cseh és 22 morvaországi járást sorolt a határvidékhez. A müncheni döntést követően Hitler 33 cseh és 11 morvaországi járás területét egészében, 32 cseh és 17 morvaországi járásét pedig részben szállta meg. A csehszlovák földművelésügyi minisztérium által 1945-ben elkészített telepítési terv alapja egy olyan új határvidék-kijelölés volt, melybe javarészt az 1938-ban részben vagy egészen német fennhatóság alá került járások tartoztak. (1939-ben a németek által megszállt területen a szerző számításai szerint kétmillió-hatszázezer német és 300 ezer cseh nemzetiségű személy élt.) Az 1938-1939-ben nem utolsósorban éppen a megoldatlan kisebbségi kérdések kihasználásával feldarabolt, széthullott Csehszlovákia a háború után elsőrendű feladatának tekintette a nem szláv kisebbségek létéből eredhető minden további probléma eleve kiküszöbölését ezeknek a kollektív