Századok – 1982

Történeti irodalom - Lundestad Geir: The American Non-Policy towards Eastern Europe 1943–1947 (Ism.: Vida István) 398/II

398 TÖRTÉNETI IRODALOM volt ezekben az országokban, különösen Romániában, de a 30-as évekre ez lényegében megbénult. A visszavonuló angol, francia befolyással szemben megindult egy erős, határozott német gazdasági penetráció, melyet Németország hatékony politikai és katonai eszközeivel sokkal jobban támogatott, mint ezt korábban Anglia vagy Franciaország bármikor is tette - ebben az értelemben. Marguerat könyve mindenesetre gazdagodása a kérdéssel foglalkozó irodalomnak, mélyebb ismereteket ad, árnyaltabb képet nyújt, nem mint az eddigi irodalom cáfolata, de teljesebbé tétele. Marguerat könyve tehát nem mindenben támasztja alá az eddigi véleményeket, de éppen ez az értéke. Ránki György GEIR LUNDESTAD: THE AMERICAN NON-POLICY TOWARDS EASTERN EUROPE 1943-1947. Universitetsforlaget, Tromsö-Oslo-Bergen, 1978. 654 о. AZ AMERIKAI KELET-EURÓPA-POLITIKA HIÁNYA 1943-1947. Annak ellenére, hogy a hidegháború történetének ma már hatalmas nemzetközi irodalma van, a fiatal norvég történésznek az Egyesült Államok kelet-európai politikájáról készített rendkívül alapos, jól dokumentált vaskos monográfiája megkülönböztetett figyelmet érdemel. A szerző úgyszólván a teljes angol nyelvű szakirodalmat feldolgozta (könyvlistáján több mint 250 kötet szerepel); kutatott az angol és amerikai levéltárakban, s a különböző amerikai egyetemek könyvtárában őrzött kéziratgyűjteményekben; mintegy 80 publikált memoár és napló, valamint a hivatalos külpolitikai okmánytárak egészítik ki forrásait, amelyek a kor ma is élő szereplőivel készített interjúkkal válnak teljessé. A monográfia nem a korábbi történetírói termés puszta összefoglalása, amint ilyen átfogó jellegű munkák esetében általában lenni szokott, hanem önálló kutatásokon is alapuló alkotás. Elsősorban azt vizsgálja, hogy az Egyesült Államok a második világháború befejező szakaszában, s az azt követő első években -1943 és 1947 között - milyen politikát folytatott Kelet-Európa irányában, s azt milyen tényezők alakították ki, ill. befolyásolták. A szerző olyan új szintézis kidolgozására törekedett, amely - átvéve persze bizonyos koncepcionális elemeket — a korábbiaknál világosabb és — talán - valósághűbb magyarázatát adja mindannak, amit az Egyesült Államok gazdasági és politikai téren Kelet-Európában tett a háború után. Geir Lundestad könyve mondanivalójának lényege az, hogy az Egyesült Államoknak 1943 és 1947 között nem volt előre kidolgozott, világos, következetes és koherens kelet-európai politikája. Nemcsak arról volt szó, hogy a külpolitikai elvek és elképezlések, valamint a gyakorlati politika nem estek egybe, hanem arról is, hogy maguk a külpolitikai elvek és megfontolások sem voltak egységesek, az alapvető külpolitikai doktrínát - az ún. univerzalizmust - a nemzetközi erőviszonyok, s az USA gazdasági katonai-stratégiai, valamint politikai érdekei gyakorta módosították, és ezáltal az amerikai külpolitika, s annak részeként a kelet-európai politika belsőleg ellentmondásossá vált. (Az univerzalizmus az amerikai felfogás szerint azt jelenti, hogy nincs a világnak olyan területe, ahol az Egyesült Államok ne lenne érdekelve, s mindenütt vezető szerepre kell törekednie.) A szerző rámutat arra, hogy az USA számára - vüáguralmi tervei ellenére - a föld különböző térségei nem voltak egyforma fontosságúak, Latin-Amerika, Nyugat-Európa, Távol-Kelet és Óceánia sokkal fontosabb volt számára, mint a földrajzilag távoleső, nyersanyagokban szegény Kelet-Európa. Ebből adódott, hogy bár Washington - nemcsak Roosevelt, hanem Truman idején is — mindvégig mereven ellenezte a vüág érdekszférákra osztását, a háború alatt mégis beleegyezett abba, hogy a szövetséges nagyhatalmak a hadműveleti területeket elhatárolják egymástól, s elismerte a szövetségesek döntési jogát katonai kérdésekben az általuk megszállt országokban. A katonai és politikai kérdéseket azonban nem lehetett a gyakorlatban szétválasztani, így a katonai felelősség területi megosztását logikusan követte a politikai felelősség megosztásának igénye is. Ezt erősítette az amerikai kormányhivataloknak az a felfogása, mely szerint a nagyhatalmaknak megvan a maguk politikai vonzásterülete, azaz annak a nagyhatalom-