Századok – 1982
Történeti irodalom - Oszvoboditel’nüe dvizsenija narodov Avsztirjszkoj imperii. Vozniknovenie i razvitie. Konec XVIII. v. – 1849 g. Moszkva (Ism.: Niederhauser Emil) 386/II
386 TÖRTÉNETI IRODALOM szerzővel. így pl. a Tkacsov és K. Turszki vezette „orosz jakobinusok" túl szigorú megítélésében. Az orosz emigránsok könyvkiadójával, Elpigyinnel kapcsolatban — B. Kozminra hivatkozva - megemlíti, hogy rendőrügynökként fejezte be életét. Ezt azonban az újabb levéltári kutatások nem támasztják alá. Pjotr Lavrovra, sőt az egész narodnyik mozgalomra vonatkozó irodalomban B. Sapir forrásközlő munkája elismerést érdemlően nagy és jelentős vállalkozás. Kun Miklós OSZVOBODITEL'NÜE DVIZSENIJA NARODOV AVSZTRIJSZKOJ IMPERII VOZNIKNOVENIE I RAZVITIE. KON EC XVIII V. - 1849 G. Moszkva, 1980, Nauka, 609 1. AZ OSZTRÁK BIRODALOM NÉPEINEK SZABADSÁGMOZGALMAI. LÉTREJÖTTÜK ÉS FEJLŐDÉSÜK A 18. SZ. VÉGÉTŐL 1849-IG. A Szovjet Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetének munkatervében már évek óta folynak kutatások a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet történeti és kultúrtörténeti problémáinak tárgyköréből, jó néhány .gyűjteményes kötet már megjelent, mások - többek között hazai akadémiai intézetekkel való együttműködés keretében - előkészületben vannak. Az ebben a témakörben megjelenő sorozatnak egyik igen érdekes, megállapításaival és szempontjaival a magyar történészek számára is figyelemre méltó újdonsága ez a könyv. Történészeink közül jó néhányan abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy szinte közvetlen közelről figyelemmel kísérhették a kötet alakulását, hiszen az előzetes kéziratot két ízben Budapesten is megvitattak, a szovjet szerkesztők részvételével. A munka eredetileg csak a birodalom szláv népeinek mozgalmaival kívánt foglalkozni az átmeneti korszakban, amelyet - nagyon is indokoltan — a 18. sz. végétől az 1870-es évekig számítanak a szerzők. Minthogy a munka már ebben az eredeti formájában is nem csupán az egyes szláv nemzeti mozgalmak párhuzamos bemutatását tűzte ki céljául, hanem az összehasonlítást és a tipológiai elemzést úgyszintén, a külföldi szakértőkkel (Magyarországon kívül egyéb baráti országokban) folytatott megbeszélések világossá tették, hogy pusztán a szláv mozgalmak bemutatása nem adna teljes, kellően kiegyensúlyozott képet, különösen ha a kölcsönhatások kérdését is fel kívánják vetni a szerzők, hiszen a birodalom nem-szláv népei is szerves részei voltak ennek a kölcsönhatásnak. így bővült ki a tematika a birodalom valamennyi népére (bizonyos mértékig, mint látni fogjuk, az osztrák-németekre is). Az viszont ugyancsak nyilvánvalóvá lett, hogy akkor az egész anyagot egy kötetbe nem lehet belezsúfolni. Ezért választották a szerzők azt a megoldást, hogy két kötetben adják közzé eredményeiket. Ez az első a feudalizmust valamilyen formában mégiscsak felszámoló polgári forradalommal zárul, a második hozza majd a további fejlődést, a nemzeti mozgalmak alakulását a kibontakozó tőkés viszonyok közepette. A kettő együtt ad majd megközelítően teljes képet az átmenet elsősorban politikatörténeti, kisebb mértékben gazdaság- és társadalomtörténeti, illetve kultúrtörténeti fejlődésvonalairól. A kötetnek számos szerzője van, az egyes népek szakértői köréből, az általánosító, összehasonlító fejezetek jó részét pedig a szerkesztőbizottság tagjai írták: V. A. Gyakov, T. M. Iszlamov, I. I. Lescsilovszkaja, I. Sz. Miller, A. Sz. Milnyikov és V. I. Frejdzon, aki a kötet felelős szerkesztője volt, persze ők is számos „nemzeti" fejezet megírásában szintén közreműködtek. A bevezetőben szó esik arról, hogy az egész kérdéskörből a kötet a nemzeti oldalt emelte ki, ezt állította a középpontba, de nem hanyagolta el a gazdasági és társadalmi vonatkozásokat sem, amiről az első és még inkább a második fejezet tanúskodik: az első a Habsburg-birodalom kialakulásáról ad számot a 16. sz. elejétől kezdve, és a gazdasági fejlődés fő vonásairól. A második pedig az egyes osztályokról és rétegekről ad áttekintést, ezen belül utalva az egyes etnikumok sajátosságaira. Érdemes felfigyelni rá, hogy az értelmiségről külön alfejezet szól. Ezután következik az egyes nemzeti mozgalmakat tárgyaló fejezet, nem érdektelen a sorrend, amelyben tárgyalásra kerülnek: magyarok, olaszok, lengyelek, csehek, szlovákok, horvátok, szlovének, szerbek, románok és ukránok. Az összefüggés utal arra, hogy egyes nemzeteknél a mozgalom politikai és gazdasági-társadalmi kérdéseket is felvetett, míg másoknál megmaradt az elsősorban kulturális jelleg.
