Századok – 1982

Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II

BESZÁMOLÓ 379 Napirendre tűzték a jogrendszer és hozzá tartozó intézményi apparátus átalakítását. Átszervezték a hadsereget, a rendőrséget és a biztonsági szerveket. Közben folytatódott a direkt tervutasításos gazdaságirányítási mechanizmus intézményeinek kiépítése. Mindez párosult az ideológiai élet elszürkülésével, s olyan fogalmak, mint népi demokrácia és proletárdiktatúra szektás újraértelmezésével, valamint az osztályharc állandó éleződése tételének nyílt meghirdetésével. A nemzeti egységfront, a párt politikai szövetség felszámolása, a dolgozó parasztság képviselőinek kiszorítása a hatalomból, a centralizált intézményi rendszer „felülről" történő kiépítése, s a törvénytelenségek elszaporodása végül is oda vezetett — hangsúlyozta Szakács Sándor —, hogy csökkent a politikai vezetés (a Rákosi-Gerő csoport), de lényegében az új rendszer társadalmi bázisa. Amíg Szakács Sándor arról beszélt, hogy miként alakult ki 1948/49 fordulóján a szocializmus politikai rendszere és miként torzult el a hibás politikai gyakorlat következményeként, addig Balogh Sándor egyetemi tanár (ELTE Bölcsészettudományi Kar) arról tartott előadást („A politikai intézményrendszer megújítási útja"), hogy az ellenforradalom leverése után a politikai intézményrendszer miként szerveződött újjá. Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy az MSZMP és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány „.. . nem tervezte az állami intézmények, pontosabban az államszervezet gyökeres vagy akár lényegesebb formai átalaMtását, hanem új tartalom megtöltésével, új módszerek alkalmazásával igyekezett a meglévő intézményeket működőképessé tenni, a központi törvényhozó és végrehajtó hatalomtól kezdve a helyi közigazgatási szervekig bezárólag. "Az Elnöki Tanács, amely az októberi események idején is betöltötte hivatását, helyén maradt. Az MSZMP 1KB kezdeményezésére 1957. májusában összeült az országgyűlés, amely törvényes rendelkezéssel meghosszabbította mandátumát. A tanácsrendszer és az apparátus változatlan maradt, a tanácsok pártirányítását azonban módosították, növelvén azok önállóságát. A fegyveres erők újjászervezésénél új jelenség volt, hogy a hadsereg és rendőrség mellett 1957 februárjában létrehozták a munkásőrséget. Az 1956 október végén, november elején felállított különböző ún. „forradalmi bizottságokat", amelyek közigazgatási feladatokat igyekeztek átvenni, megszüntették. A politikai intézményrendszer megújítása szempontjából a legfontosabb feladat a kommunista párt újjászervezése volt - hangoztatta Balogh Sándor. A Rákosi-Gerő csoport tagjait 1956. november4-e után eltávolították a párt vezetőségéből és a politikai életből; visszaállították a pártélet lenini normáit, a szocialista törvényességet; eszmeipolitikai harcot indítottak mind a dogmatizmus, mind a revizionizmus ellen. Mindennek következményeként a párt viszonylag gyorsan reorganizálódott, s taglétszáma 1957 júniusára elérte a 346 ezer főt, a tagok 47%-a a munkások és a dolgozó parasztok soraiból kerültek ki. Az MSZMP a szocializmus alapja lerakásával összefüggésben lényegesen módosította a szövetségi politikát mind tartalmi, mind intézményi szempontból. A többpártrendszer felújítására,ill. folytatására az előadó véleménye szerint nem kerülhetett sor, mert az 56-ban fellépő egykori koalíciós partnerekkel (a Kisgazdapárttal, az SZDP-vei és a Petőfipárt néven szereplő Nemzeti Parasztpárttal) azok polgári-demokratikus orientációja miatt nem működhetett együtt a szocializmus felépítése érdekében. Ezért a párt az újjáélesztett népfront-mozgalmat igyekezett új tartalommal megtölteni és köré tömöríteni a munkásosztály, a parasztság, a kispolgárság és az értelmiség pártonkívüli részét. A népfront-