Századok – 1982

Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II

380 BESZÁMOLÓ mozgalom viszonylag gyorsan talpra állt, s jelentős szerepe volt a politikai viszonyok konszolidálódásában. •A tömegszervezetekről szólva Balogh Sándor elsősorban a szakszervezetek megújulásáról, helyüknek, szerepüknek tisztázódásáról beszélt, érintve a munkástanácsok kérdését is, majd a női és ifjúsági szervezetek talpraállását ismertette. Fejtegetéseit azzal zárta, hogy: „A szocialista építés állandóan változó valósága a politikai intézményrendszer megújulását is igényli. Mégpedig nem utolsósorban a közvetlen demokrácia irányában és szempontjából." Bihari Mihály egyetemi docens (ELTE Jogtudományi Kar) nagy visszhangot kiváltó felszólalásában („Politikai mechanizmus és demokrácia") napjaink egyik legaktuálisabb kérdésével, a gazdaság és politika, a gazdasági rendszer és a politikai rendszer viszonyával foglalkozott, pontosabban azzal, hogy a kettő történetileg hogyan vált szét, ill. hogyan, milyen formákban, közvetítésekkel kapcsolódott össze. A szabadversenyes kapitalizmus idején a „magánpolgári társadalom" és a politikai állam — némi leegyszerűsítéssel a gazdasági élet és a politikai élet — szétváltak. A kettő közötti közvetítő intézmények a polgári társadalom, a gazdaság felől épültek ki a politika felé, s azok révén tett szert uralomra a politika felett, távoltartván azt a beavatkozástól a gazdasági életbe. A monopolkapitalizmus idején a helyzet megváltozott, az állam — a politika — egyre inkább beleszólt a gazdasági kérdésekbe. A politika oldaláról is kiépült az intézményrendszer, amely gazdaságpolitikai döntések, preferenciák, korlátok bonyolult hálózata révén meghatározta a gazdaság működését. Ez a kettős közvetítő mechanizmus foglalja magában a polgári demokrácia intézményrendszerét. A gazdasági és politikai rendszer kapcsolatát vizsgálva a szocialista forradalmak győzelme után, különösen nálunk Magyarországon az 50-es években, Bihari Mihály abban összegezte véleményét, hogy itt „a gazdasági rendszer és a politikai rendszer makrotársadalmi viszonyában a politikai rendszer szinte végletekig fokozott elsődlegessége és meghatározó szerepe érvényesült, aminek eszköze, részben pedig következménye volt az, hogy csupán a politikai rendszer felől épült ki a politikai döntések közvetítő mechanizmusa a gazdasági rendszer felé. Ez az egyoldalú közvetítéses kapcsolat a gazdaság és a politika között a két társadalmi alrendszer olyan egymásba csúszását eredményezte, amelyben egyetlen társadalmi integrációs elv, egyetlen a társadalmi reprodukciót vezérlő akarat érvényesült, egy minden demokratikus korlátozástól mentes, önmagát mindentudónak és mindenhatónak képzelő, elidegenített politikai vezetés akarata. A társadalmi integrációnak és a gazdaság és politika kapcsolatának ez a fajtája egyszerűen kizárt mindenféle demokratikus közvetítő mechanizmust: a politikai döntések kontrollját és befolyásolását, a szervezetek és közösségek autonómiáját, az érdekek csoportérdekké integrálódását és politikai akaratként való kifejeződését.,, E sajátos hatalmi és társadalmi integrációs szisztéma néhány rendszertipikus vonását elemezve Bihari Mihály arra mutatott rá, hogy szemben a kapitalizmus államközpontú politikai rendszerével, a szocializmus politikai rendszere pártközpontú politikai rendszer, s annak hatalmi mechnizmusa monopolisztikus jellegű. E monopolisztikus hatalmi mechanizmus erősen centralizált, de egyben hierarchizált, a döntéshozók és a döntések által érintettek között túl nagy a távolság. A politikai és gazdasági szféra „egymásba csúszása" szervezeti koncentrációval, a hatáskörök összeolvadásával, s óriási politikai és gazdasági bürokrácia kialakulásával járt együtt. Az ellenforradalom leverése után eltelt két és fél évtizedben az MSZMP nem csupán a korábbi politikai