Századok – 1982
Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II
BESZÁMOLÓ 375 szövetkezetesítés számára, amelyet a MSZMP jó érzékkel és helyes politikával is kihasznált a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtése érdekében. Monigl István a KSH Népességtudományi Intézetének igazgatója felszólalásában („Életmódváltás és életkörülmények") a társadalmi átalakulás egyik, a felszínen leginkább látható jeléről, az életmódban és az életformában bekövetkezett hatalmas változásokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP gazdaságpolitikájának középpontjában egészen a 70-es évek végéig - az 1956 decemberi határozatnak megfelelően — a dolgozó tömegek életszínvonalának fokozatos emelése állt. A párt életszínvonalpolitikája tartalmában fokozatosan bővült, 1962-ig elsősorban a lakossági jövedelmek elosztását, a fogyasztást és a fogyasztói árak alakulását ölelte fel, majd kiterjedt a lakossági infrastruktúra kérdéseire is, s a 70-es évek elejétől részévé vált a népesedési, a foglalkozási, művelődési és mobilitási viszonyok, folyamatok mérlegelése is. 1979-től a gazdaságpolitika középpontjában a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítása és nem az életszínvonal emelése állt, de ez nem jelenti, hogy a párt e téren lemondott volna a korábbi célok megvalósításáról. Az MSZMP fő törekvése ma az életszínvonal elért szintjének megőrzése. Monigl István a továbbiakban összefoglalta az életszínvonal terén elért eredményeket. A lakosság reáljövedelme és fogyasztása 1960-1967 között viszonylag lassabban, 1968-1975 között gyorsabban növekedett — mondotta -, majd 1976 után a növekedés lelassult, 1979-től pedig törés következett be: a reáljövedelem kissé, a reálbér nagyobb mértékben csökkent, miközben a fogyasztás, ha lassan is — de növekedett. Huszonöt év alatt a lakosság reáljövedelme és fogyasztása közel háromszorosára emelkedett. A parasztság és a munkásság jövedelemhelyzete kiegyenlítődött, a szociális ellátást tekintve közel kerültek egymáshoz. Az életszínvonalat befolyásoló fogyasztói árak 1968-ig stabilak voltak, a 70-es évtizedben azonban 55%-kal emelkedtek. 1970-től a korábbiaknál lényegesen gyorsabban javult a lakosság infrastrukturális ellátottsága, bővültek a szolgáltatások, ugrásszerűen jobb lett a lakásellátás. Korszakosan átalakult az életmód. A negyedszázados fejlődés eredményeként a lakosság nagy tömegei — a lakástól eltekintve - képesek lényegében teljesen kielégíteni szükségleteiket. A népgazdasági egyensúly tartósnak látszó megbomlása, az infláció, a társadalmi szerkezet fejlődésének új tendenciái, a demográfiai helyzet, nem is szólva az életmód megnövekedett szerepéről napjainkban, szükségessé teszik az életszínvonalpolitika megújítását — fejezte be felszólalását Monigl István. Az életszínvonal és az életforma kérdései nem függetlenek az ún. „második gazdaságitól, amelynek mai szerepéről Gábor R. István adjunktus és Galasi Péter tudományos kutató, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Munkatudományi Tanszékének munkatársai beszéltek korreferátumukban. („A »kiegészítő tevékenységek« társadalmi összefüggése.") A szocialista szektoron kívüli termelő és szolgáltató tevékenységek alkotta ún. „második gazdaság" a 60-as évek elejétől-közepétől vált fontossá, attól kezdve, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásával és az ipar szövetkezetesítésével megszilárdultak a szocialista gazdaság határai. Kezdetben csak átmenetileg megtűrtnek tekintették, a politikai vezetés ma viszont már össztársadalmi szempontból hasznosnak ismeri el. A „második gazdaság" fő ágazatai: a mezőgazdasági kistermelés (népszerű nevén: a háztáji), a magánkivitelezetű lakásépítés, a magánkisipar és kiskereskedelem, valamint különböző nem legális lakossági szolgáltató tevékenységek. 1968 után a „második gazdaság" gyorsütemű expanziójának lehettünk tanúi. Legújabb számítások szerint — mutatott rá Gábor R. 12*
