Századok – 1982
Vita - Tolnai György: Hozzászólás a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez 340/II
342 VITA most még kevésbé talál munkát, s végül a honi keletkező gyáriparos osztály is: vagyis az egész ország haladása. így alakul ki az 1840-es évekre az ország minden haladó erőit tömörítő, mindinkább függetlenségi és forradalmi színezetet öltő hatalmas mozgalom, Kossuth vezetésével. Kossuth Hetilapja rendkívüli érdeklődéssel figyelte és ismertette cikkeiben a nyugati országok ipar-, s mindenekelőtt textilipari fejlődését. Marx megállapította erről, hogy „A manufaktúra először nem az úgynevezett városi ipart ragadja meg, hanem a falusi mellékipart, a fonást és szövést, amely legkevésbé kíván céhes ügyességet..." (A tőkés termelés előtti tulajdonformák. Bp., 1953. 48.1.) Kossuth is úgy kezdi, „hogy a szövést a mezei lakós nép... nem egyedüli, hanem hasznos mellékkeresetévé tegyük" először. (Hetilap, 1845. 16. sz. 245.1.) A német államok Poroszország-vezette vámszövetsége eredményei láttán Kossuth megtette az első lépést az ország függetlensége terén: 1844-ben beteijesztették az alsóházban a védvámtörvényt; ezt néhány hónap múlva azonban az agrárius felsőház elvetette. Ezután nem maradt más lehetőség az iparvédelemre, mint a Lajtán túli ipar elleni textilbojkott: az Iparvédegylet alakítása, majd létrejött a Gyáralapító Társaság. Mindegyik egy-egy lépés az önálló iparfejlődésért való harc terén, amely majd a polgári forradalomba torkollik. Az V. kötet gazdasági fejezete nem sok figyelmet fordít e lépésekre. A védővámtörekvések ügye csak hátul, az időrendi függelékben szerepel. Egy-egy mondat szól az ipari kiállításokról, s az Iparműtárról. A Védegylet-ösztönözte új vállalatok számát a Hetilap alapján 95-re tette 1845 — az első éve — nyarán, s ebből 56 (60%) textilipari üzem volt (V. köt. 401. o.), vagyis első helyen itt is a textil szerepelt. De mivel a minden polgári forradalmi útra lépő országban első helyen szereplő textiliparra oly kevés figyelmet fordít Magyarország vonatkozásában, s mivel - mint a honi és külföldi kutatások textilipari eredményei elutasítása is mutatja — a társadalmi fejlődés e kornak megfelelő anyagi alapját nem látja és nem láttatja megfelelően, a marxista történelmi kutatások terén igen szokatlan és meglepő eredményekre jut mind a gazdaságfejlődés, mind pedig a polgári forradalmak értékelése tekintetében a Magyarország története V. kötete. A magyarországi tőkés iparfejlődés útjáról ezt íija: „A magyarországi tőkés iparfejlődésnek tehát sem a céhes, sem a háziipar nem válhatott bázisává: így annak mind a nyugat-, mind a kelet-közép-európai változattól eltérő útra kellett lépnie." (382. o.) Ilyen kivételes magyar út, ilyen speciális „magyar glóbusz" természetesen nincsen. Nem hivatkozom itt Marx fent idézett tételére, sem olyan jelentős polgári történészekre, mint Arnold Toynbee, Gustav Schmoller, Achille Viellate stb., vagy Oroszországra vonatkozólag Lenin megállapításaira — csupán az V. kötet idézett példáira a 20 000 sasvári paraszti fonóra, szövőre; a majki és gácsi, erdélyi stb. parasztiparosok ezreire stb., amelyek igazolják, hogy nálunk is volt parasztipar. Kellett is hogy legyen, mert hiszen volt — mint mindenütt — háziipar is, amiből a parasztiparosok kiszakadtak, önállósodtak, bérmunkások lettek. „Csak" éppen a forradalom veszett el, s vele az ipari védővám, amely ezeket megtartotta, szaporította és nagyiparrá fejlesztette volna. Ami volt, látnia kell a történésznek, ha közben el is pusztították (mint „A manufaktúraipar pusztulása és a függő tőkés fejlődés kezdetei Magyarországon, 1850-1867. Bp., Akadémiai Kiadó, 1980. c. könyvemben bemutatom). Még inkább eltér szemléletünk irányától az V. kötetben a polgári forradalom, s általában a forradalom társadalomátalakító, fejlesztő hatásának megtagadása. Az V. kötet
