Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
308 J. NAGY LÄSZLÖ a két világháború között valójában nem beszélhetünk. A második világháború alatt a körülmények — az iparcikkek szállítása Franciaországból csökkent vagy elapadt — bizonyos iparfejlesztésre ösztönöztek, de ez a háború befejeztével, miután a kapcsolatok helyreállnak Franciaországgal, abbamaradt. A hivatalos statisztikák is 1943-tól közlik az ipari termelés szerény eredményeit. Az ásványkincsek közül a vasérc a legfontosabb. Szinte teljes egészében külszíni fejtéssel termelték ki. Az évi termelés a harmincas években átlagosan meghaladta a 2 millió tonnát, az évtized végére pedig a fegyverkezés fokozása következtében elérte a 3 millió tonnát.2 7 Kevésbé jelentős a szén- és foszfáttermelés. Elhanyagolható mennyiségben bányásznak cinket és ólmot. A kereskedelem és szolgáltatások, amelyeket az utas- és áruszállítás, valamint a gyarmati adminisztráció tevékenysége jelentett, döntően az északi részre korlátozódtak, főként a nagyvárosokra. A gyarmat anyagi termelésének elsődleges forrása tehát a mezőgazdaság volt. Részesedése az összanyagi termelésből 1930-ban 193 milliárd frank, míg a nem mezőgazdasági szektorból származó 60 milliárd frank.2 8 Az egyes ágazatok hozzájárulása a mezőgazdasági érték termeléséhez a következő A termelési érték döntő többségét európai telepesek állították elő, következésképpen (agrár) érdekeik a gyarmati társadalom minden szférájában uralkodtak. Ez a termékszerkezet ugyanakkor gátolta is a gazdasági szerkezet dinamikus fejlődését. Sem a gabona, sem a bortermelés nem ösztönzött még fejlettebb — újabb szükségleteket kialakító — iparágak létrehozására. Nem követelt fejlett feldolgozóipart és kvalifikált munkaerőt sem. A telepesek modern szektorának fejlettségét a hagyományos szektorral szemben nem a szektoron belüli társadalmi munkamegosztás kifejlettségének magas szintje adta, hanem a gyarmatosítás folyamán erőszakosan kialakított és politikai téren egyaránt privilegizált helyzet, s ez tette lehetővé olyan termékszerkezet, birtokstruktúra kialakítását, amely biztosította a (franciaországi) tőkés piachoz való kapcsolódását. Ám éppen ex a kapcsolódás - a gyarmaton kialakult szinte korlátlan uralmával szemben — csupán relatív önállóságot biztosított a telepes burzsoáziának a francia burzsoáziával szemben, amelynek mintegy „nyúlványaként" létezett. Az agrártermékek exportjának túlsúlya a Franciaországba irányuló összexporton belül szorosan kötötte a telepeseket és rajtuk keresztül Algériát a gyarmatosító országhoz. A két országot egymáshoz fűző szálakat erősítette, hogy az importált termékek — 2 'Évolutions économiques et sociales de l'Algérie de 1945. a 1954. La Documentation française. Notes et Études documentaires. 1954. 1962. sz. 19. 28Samir Amin: L'économie du Maghreb. La colonisation et le décolonisation. Paris, 1966. 41. és 66. 29 Uo. 41. volt:2 9 bor gabona zöldség, gyümölcs állattenyésztés 78 milliárd frank 46 " 16,5 " 43 "
