Századok – 1982

Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A GYARMATI ALGÉRIÁBAN 309 túlsúlyban ipari jellegűek — (értékben és mennyiségben egyaránt) többségét Franciaország szállította. A gyarmatosító ország egyes gazdasági köreinek aktivitása a századforduló, illetve az első világháború után tovább erősítette ezeket a szálakat. A francia imperializmusnak a gyarmataira irányuló tőkekivitele az első világháborút megelőző időszakban nem jelentős. Azonban e szerény mennyiségű tőkekivitelen belül arányát tekintve Algéria jelentős helyet foglal el: mintegy 50%-ban részesült belőle, amely elsősorban katonai jellegű, illetve vasútépítési beruházást jelentett.3

0 A gyarmaton több mint 4 ezer km hosszú vasúthálózatot építettek a századforduló körüli évtizedekben. A vasútvonalak építésénél kizárólagosan a gyarmatosító gazdasági és katonai érdekeit vették figyelembe. Vasutak vezettek a foszfát-, vas- és szénbányákhoz, és a telepesek földjei is a vasutak mentén vagy azok közelében voltak. A francia bankcsoportok közül a második világháború utáni időszakig (az olaj megjelenéséig) a Banque de l'Union Parisienne szinte egyeduralkodó volt Algériában. A vasérc majdnem teljesen, a foszfát, az ólom, a műtrágya, a parafa, a vasút pedig részben az ő kezében volt. Az algériai magánbankok révén, amelyek pénzügyileg tőle függtek, úgyszólván teljes egészében ellenőrizte a gyarmat gazdaságát.31 A gyarmati gazdaságot a külső piachoz való szoros kötődés rendkívüli mértékben sebezhetővé tette. A Franciaországot sújtó gazdasági és politikai válság hatványozottan éreztette hatását Algériában. Ez történt az 1930-as években és az 1940-es évek első felében, amikor a gazdasági világválság, illetve a háború következtében az exportra termelő gyarmati gazdaság elvsztette természetes piacát. A termelés stagnált, sőt a mezőgazdasági termelés 1930 és 1947 között visszaesett. Ugyanekkor az algériai lakosság lélekszáma tovább növekedett.3

2 így nem véletlen, hogy erre az időszakra esik az antikolonialista nemzeti mozgalom szervezeti kiépülése és tömegmozgalommá válása. Ezt a folyamatot még csak ösztönözte a franciaországi heves politikai küzdelem. Algéria gyarmati státusza tükröződött jogi-adminisztratív berendezkedésében is. A katonai megszállás befejeztével (1870) Algéria ügyeinek intézése kikerült a hadügyminisztérium fennhatósága alól, és ezután a belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. A gyarmat élén a főkormányzó állt, akit a francia köztársaság elnöke nevezett ki. A gyarmat északi részén Algir, Oran és Constantine székhellyel három megyét hoztak létre, amelyekre 1871-től érvényesek voltak a francia megye életét szabályozó törvények. („Algéria Franciaország három tengerentúli megyéje.") E megyék két-két képviselőt választhattak a francia nemzetgyűlésbe. Parlamenti képviselő választására csak a francia állampolgárok voltak jogosultak. A nem francia európaiak kérhették a francia állampolgárságot — amit minden nehézség nélkül meg is kaptak -, és a második világháborút követő években szinte valamennyien francia állampolgárokká is váltak. (Valamennyi zsidó vallású lakost az 1870-es Crémieux-tö'rvény értelmében francia állampolgárrá nyilvánították.) Az algériaiak nem teljes jogú állampolgárok, hanem „francia alattvalók" (sujets français) voltak. Bizonyos csoportjaik részt vehettek a helyi szervek megválasztásában. A 30F. Barbie: Finances publics et conquête coloniale: le cout budgétaire de l'expansion française entre 1850.1914. Annales E. S.C. 1976. nov.-dec. 1231. 31 R. Barbé: Vérités sur l'Algérie. Économie et Politique 1955. 1. sz. 14. 3 2Samir Amin: i. m. 42-43. 8 Századok 1982/2