Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
J. Nagy László GAZDASÁG ÉS TÄRSADALOM A GYARMATI ALGÉRIABAN Az észak-afrikai ország több évtizedig tartó katonai meghódítása Algir 1830-ban történt elfoglalásával kezdődött. A francia gyarmatosítás előtt Algéria — korabeli nevén az Algíri Régensség — névlegesen a török Porta fennhatósága alá tartozott. Az állam élén álló algíri dej azonban gyakorlatilag önállóan intézte az ország ügyeit. A Régensség fő bevételi forrása a tengeri kalózkodás és a lakosság adója volt. A társadalom legszilárdabb alapját azonban a különböző formákban testet öltő közösségi földtulajdon képezte. Ezek a közösségi formák jelentették az ellenállás gazdasági-politikai keretét a katonákkal és a nyomukban érkező telepesekkel szemben. A földmagántulajdon kialakítása és következménye Algéria telepes gyarmat volt. Franciaországból, a környező mediterrán országokból — Spanyolország, Olaszország — és a szigetekről — Málta, Korzika — érkező telepesek agrárérdekei mindvégig meghatározzák és dominálják a gyarmati gazdaságot és társadalmat, nem csupán az algériaiakkal, hanem a gyarmatosító országgal szemben is. A kezdetben nehézkesen induló telepítést a katonai sikerekkel párhuzamosan franciaországi események is segítették: az 1848-as forradalom és az 1870-7l-es porosz-francia háború. A forradalom után érkezők többsége munkanélküli, míg a porosz—francia háború után főként elzász-lotharingiaiak települtek át az észak-afrikai országba. Az európai származású lakosság számának gyors növekedése az 1870-es évektől következett be:1 1856 - 180 000 fő 1876 - 345 000 fő 1911 - 752 000 fő 1936 - 987 000 fő A későbbiekben lényeges változás nem történik, az európai lakosság létszáma 1 millió körül állapodott meg. Arányuk azonban az összlakossághoz viszonyítva csökkent: 1936-ben 13,6%, 1955-ben 10% volt.2 A katonai hódítással és a telepesek érkezésével párhuzamosan a francia hódítók igyekeztek megteremteni a földkisajátítás jogi alapjait is. 1 Tableaux de l'économie algérienne. Paris, 1961. 129. »Uo.
