Századok – 1982
Közlemények - Anderle Ádám: Az államfejlődés alternatívái az Andok térségében a 19. század elején 292/II
ÁLLAMFEJLŐDÉS AZ ANDOK TÉRSÉGÉBEN 297 esetében alkalmazhatóak Macera és Hunt megfontolásai. John Fisher érdekes tanulmányából tudjuk, hogy 1792—1824 között a Lima hinterlandjához tartozó Cerro de Pasco körzetének ezüsttermelése futott fel igen dinamikusan, nagymértékben fellendítve egész Közép-Peru gazdaságát egv ip en nehéz időszakb an. Erre azért utalunk, mert ez a tény Lima általános pozícióját, politikai erejét növelte. A bányászat mellett meg kellene vizsgálni, hogy a cukorterm elés különösen 1831-től kezdődő fellendülése mennyiben segítette — még szintén a guano-korszak előtt — Lima vezető szerepének stabilizálását. Mi ugyanis azt gondoljuk: Lima politikai vezető szerepét a fenti gazdasági tényezők alapozták meg a függetlenségi korszak első éveiben. Azaz: Lima volt a világpiaccal való kapcsolat fő láncszeme. A Cerro de Pasco-i ezüst é_s a cukorfellendülés szintén ezt a kereskedelmi centrum-funkciót erősítette a 19. század első felében - egy olyan periódusban, amikor Peru legtöbb körzete gazdasági nehézségekkel » küzdött . A fentebb elmondottakat általánosítva szembetűnő — és ez lényege mondandónknak —, hogy a független perui állam szerveződése a gyarmati korszakban kialakult gazdasági-politikai struktúra modelljét követte. Továbbra is a világpiactól való függés és az ezzel való alárendelt kapcsolat játszott meghatározó szerepet. Lima a 16—18. században mint spanyol gyarmati központ fogta össze a gazdaság és politika szálait az Alkirályságban. A 19. századtól viszont mint a független Peru földrajzi, gazdasági, politikai és „káder" szempontból legkedvezőbb helyzetben levő városa ugyancsak a világgazdasághoz való kapcsolódást biztosította — immár nem az anyaországon keresztül, hanem közvetlen formában. Azaz: a világpiac számára — vagy egyszerűbben: az európai kapitalisták számára - Lima maradt a legmegbízhatóbb és leghasznosabb „kereskedelmi kapu". Ez a helyzet szükségszerűen következett be. A gyarmati feudalizmus szétzúzása nem a belső piac széles kibontakozása alapján történt meg, ezért a perui ga zdaság továbbra is az exporttermékek előnybe n résTesftése Ala pján fej lődött- Ez természetszerűen befolyásolta a létrejövő perui állam fejlődését és sajátosságait is. A 19. században úgy, hogy gazdasági és politikai értelemben elmélyítette a Costa-Sierra közötti gazdaságipolitikai ellentétet, és a partvidéki Limát tette az állam középpontjává. Visszatérve tanulmányunkban korábban említett „dél-sierrai állam" lehetőségéhez, elmondhatjuk: az 1810-es évek azon déli törekvése, hogy Cuzco legyen Peru fővárosa, csak egy széles belső piaci hálózat létrejöttével válhatott volna reális jelszóvá. Ehhez azonban az autochton tőkés iparfejlődés és a mezőgazdasági árutermelés kibontakozása feltételeztetett. E gazdasági törekvések azonban már a Tupac Amaru felkelés előtt vereséget szenvedtek. Ettől kezdve a történelem menete Lima fősége kialakulásának kedvezett. Lima gazdasági vonzereje ugyanakkor északi relációban sem tudott tartósan meghatározó jelentőségűvé válni. Emlékeztetni szeretném az olvasót a korábban említett angol konzul javaslatára, aki egy Észak-Peru és Ecuador közötti unió javaslatát vetette fel 1839-ben.8 Egy idegen lehetetlen ötletéről volt szó, avagy egy meg nem valósult, de a maga idejében erős tendenciát érzékelt a jó angol? 'Basadre: i. m. 110.
