Századok – 1982
Közlemények - Anderle Ádám: Az államfejlődés alternatívái az Andok térségében a 19. század elején 292/II
296 ANDERLE ÂDÂM Azt hiszem, még távol vagyunk attól, hogy valamennyire is kielégítő választ tudjunk adni erre a kérdésre. Néhány szempontot azonban érdemes felvetni. Nyilvánvaló, hogy az alkirály i központ, mely csaknem három évszázadon keresztül a hatalmas gyarmati ^ rendszert és apparátust irányította, önmagában is nagy politikai-adminisztratív mechanizmust és tudást hagyott kreol utódaira. Bennünket azonban most a gazdasági-piaci tényezők foglalkoztatnak. Ebből a szempontból Lim a, mint az Európával való kapcsolat legfőbb kapuja jelenik meg a csendes-óceáni partvidéken, olyan kikötőként (természetesen itt Lima-Callaóra gondolunk!), mely szétterítette, elosztotta az Európából importált árukat, és közvetítette a perui nemesfémet és nyersanyagokat Európa felé. Lima ezért maradt az európai kereskedőházak kiemelkedő központja a függetlenségi korszakában is. Jorge Basadre joggal írhatta: „Kereskedelmünk ösztönzői a külföldiek voltak. Elsősorban angolok és franciák, és sokkal kisebb mértékben olaszok és németek, valamint néhány észak-amerikai, akik hatalmukba kerítették azokat a tevékenységeket, melyeket a kreolok lebecsültek. Külföldi — egyet jelentett a kereskedővel."5 Basadre itt a külföldi kereskedelmi hegemóniára helyezi a hangsúlyt — ami kétségkívül igaz és jogos —, témánk szempontjából mi most azt tartottuk fontosnak hangsúlyozni, hogy ennek a partvidéki és hegyvidéki Perut ellátó óriási és ma még részleteiben ismeretlen kereskedelmi hálózatnak a lüktető szíve a 19. század első felében Lima volt, mely az európai kölcsönök stimuláló hatását is saját hegemóniája biztosítására használhatta fel. Erről a Limáról azonban azt is tudni kell, hogy éppen a függetlenségi.MhQ.rú éveiben vesztette el kereskedőinek jelentős részét — jórészt spanyolokat —, akik helyét a külföldi kereskedőházak vették át6 — ahogy erre a fentebbi idézetben Jorge Basadre utalt. Lima államszervező erejével való meditáció azonban nem korlátozódhat csupán magára a fővárosra. Lima_êiejét a 19. század elsőjelében igen stabil közvetlen háttér — a 3•környező provinciák gazdasági fellendülése — növelte. Ezzel kapcsolatosan érdemes megfontolni Pablo Macéra és Shane J. Hunt Peru gazdaságtörténeti kutatásairól írott kritikai áttekintésének eredményeit. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a 19. század elején a „tizenöt évig tartó háború során Peru elvesztette tőkéjének jelentős részét, gazdasága, mely már viszonylagos válságban volt, szétzilálódott. .." Ehhez azonban fontosnak tartják hozzátenni: „Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyarmati gazdaság minden szektora lehanyatlott — ahogy ezt a korszakkal foglalkozó munkák feltételezik. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy az említett hanyatlást eltúlozzák, mert nem hangsúlyozzák a néhány területen jelentkező pozitív vonásokat: a fémexport növekedését és a Peruba irányuló importkereskedelem emelkedését." A szerzők kiemelik: „hangsúlyozni kell, hogy változás és szektorális válság együttesen jellemezték a korszakot".7 Macera és Hunt figyelmeztetését fontosnak tartjuk az államfejlődés aspektusából is: a perui államfejlődés első lépéseit ugyanis nem lehet csak a gazdasági válság szempontjaival magyarázni (ahogy azt Bolívia esetében Wittman Tibor helyesen tette), bár kétségkívül fontos tényezőként számolnunk kell ezzel a faktorral. Emellett azonban a gazdasági növekedés, változás szempontjait is figyelembe kell vennünk. S azt hisszük, éppen Lima 5 Idézi Yepes del Castillo: i. ш. 41. 6 T. E. Anna: i. m. 661. 7R. Cortés Conde-S. J. Stein: L m. 548-549.
